Édes emlék

Hol volt, hol nem volt,
Forróság tombolt.
Egy decemberi estén,
Gyertyák halvány lágy fényén.
Ketten együtt ölelkezve,
Búja vágyak közepette.

Szemeidben a vágy lobog,
Ereimben a vér felforr.
Vörös ajkad csókja,
Vágyaimat rója.
Nincs már menekvés,
Testünkön kiüt a verejték.

Vad ölelés, karmolás, harapás,
Veled a szerelem nem lehet más.
Érzem nyakamon lihegésed,
Ahogy mélyen benned érzem.
Érzékiség nem csalódás,
Egy angyallal ez jár.

Heves "harcok" közén,
Mindketten a mámor tetején.
Majd szoros karom ölelésében,
Csillogó kék szemeid mélyén.

Ez a csodás emlék átjár,
Kár, hogy elmúlt már...