Tán csak álom

Megjelent: 2020. 12. 28.
Tán csak álom, mégis édes,
ahogy állsz, míg szoplak téged,
fejem fogod és szorítod,
feltör a nyál, s fuldoklok.

Kicsit enged erős kezed,
míg egy nagy levegőt veszek,
aztán újra mélyre nyomod,
torkomban lüktet a makkod.

Nem túl hosszú, s nem is vastag,
épp jó méret formás farkad.
Tövig beveszem a számba,
fehérjedús lére várva.

Végül felnyögsz és megremegsz,
kéjesen vonaglik tested.
Felkiáltasz, elélvezel,
minden csepped mohón nyelem.

Lassan letisztítom farkad,
nyelvenmel, hisz így akartad.
Ahogy rám néz fáradt szemed,
látom benne :jó volt neked...

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.