Buzulj, ha mersz!

Nehéz kenyér a meleglét. Főleg, ha családos az ember, mégis vágyik olykor-olykor arra, hogy egy barlangos testet vegyen a szájába és addig ingerelje orálisan, míg a partner összes örökítőanyaga ki nem lövell. Fura így leírva, de sokkal több férfitársam fejében megfordult ez már, minthogy fel tudnám mérni. Én időről időre meg is tettem, a járulékos aktivitással együtt. Senkinek nem lett semmi baja tőle, mindketten megnyugodtunk és folytattuk tovább mindennapi életünket.
A pénisz azonban nem terem fán. Ugyan soft pornófilmek felvázolnak történeteket, ahol kiéhezett pasik egy pillantásból tudják, mire vágyik a másik és egy perc múlva vad szexjelenetben kulminálódik a találkozás, azért ez igen ritkán működik a valóságban. Mellesleg veszélyes is, ha ott kereskedsz, ahol nem terem gyümölcs. Marad az illegalitás és a virtuális randi.
Persze léteznek helyek, ahol elfogadott, hogy melegek ismerkedjenek és esetleg helyben le is vezessék felgyülemlett szexuális energiájukat. Legkedvesebb ilyen helyem egy pesti fürdő férfi napozója volt. Persze ez idén kilőve. De amúgy azt veszem észre, hogy főleg most a karantén után mintha mindenki hirtelen szexmentes lenne. Jó, nagy a bizonytalanság, sok a stresszfaktor, de uraim, nem kövecsesedett be a spermájuk? Olyan morózus és depis itt mostaz összes honpolgár! Pedig nem tudok jobb feszültségoldást egy meghitt hatvankilencnél.
Ámde randizzunk online. A szűkszavú bemutatkozók alapján szinte lehetetlenség tájékozódni. Aki két mondatban hat helyesírási hibát ejt, az alapból kiszűrve. Elpöttyintgetek egy-egy üzenetet, hellyel-közzel válaszolgatnak is, de a második levélben már kiderül, hogy az uraság kezdő, igazából csak játszik még a gondolattal, esetleg húsz évvel idősebb, mint amit a profiljában feltüntetett, meg amúgy sem ér rá, csak hajnali kettő és negyed három közt, de helye sajnos nincs. Ó, hogy passzív vagyok? Akkor esetleg a McDonald’s vécéjében welcome egy cumira.
Én sem vagyok időmilliomos, nagyon is nem. De ha valakivel szexelek, azt eseményként szeretném megélni. Bőséges levélváltás. Telefonszámcsere. Az első randi, ahol esetleg történik valami, de lehet, hogy nem. Ha az illető a lakására hív, ott nagyobb eséllyel én is elengedem magam, és egy közös zuhanyozás után szívesen ölelkezek vele. De ilyen rég nem volt. A tavalyi nyaram az említett férfi napozóban telt: rövid mustra után irány a zuhanyzó melletti helység, ahol szopizhattam vagy engem szopiztak, preferencia szerint. Volt egy-két alany, akivel szívesen töltöttem volna időt meghittebb körülmények közt is, de a legtöbbjük külföldi volt. Aki pedig nem, az semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy beszélgessünk, gyorsan elsompolygott a környékről.
Igen, ez is baj. Hogy a legtöbben kielégülés után kívül akarják tudni partnerüket az ajtón. Engem huszonévesen szoktatott rá egy férfiember, hogy közvetlenül azután vegyem a számba a farkincáját, hogy kiverte nekem. Két pásztorórával később már saját kezűleg kellett az ő farkára élveznem, és rögvest utána a magomat nyalva kielégítenem. És rendszerint újra elélveztem, amikor a csúcsra ért. Fiatalság, bolondság! Persze tudom, nem mindenki részesült ilyen szakavatott oktatásban, de ismerjük már annyira magunkat, hogy tudjuk, egy rövid pihenés, ropizás, beszélgetés után újrakezdhetjük-e a gyengéd simogatást. Hiszen ott meredezik egy étvágygerjesztő farok a közvetlen közelünkben, Szűzanyám!
A legtöbb férfi, akit ismertem, egylövetű. Most már jobbára magam is, bár ez természetesen partnerfüggő. De mindenképpen fejezzünk be stílusosan egy aktust. Elég meredek dolog a buzulás, mindkét fél sokat veszíthet, ha lebukik. Szépítsük meg a másiknak az együtt töltött perceket.
És bizony volt olyan is, hogy nem állt fel. Nem voltam diszponált. Ettől persze a partnerem sem lett túlzottan odaadó, pedig azért én kényeztettem, ahol értem. Abbahagytuk, felöltöztünk, ittunk egy fröccsöt. Beszélgettünk egy jóízűt. Soha többé nem akarsz látni, igaz, kérdeztem. Akart. A rákövetkező héten már a liftben megkeményedtem és végig hoztam a formát. Ennyit számít, ha bizalmat szavaznak az embernek.
A kamusokról most ne is beszéljünk, hiszen jó része azoknak, akik ezt itt olvassák, maga sem tudja, mit akar. Én tudom. Húsz év alatt olyan ötven farkat szoptam le, pár férfival szenvedélyesen szerelmeskedtem több ízben is, a többivel csak egy szopizás erejéig töltöttem időt. Szeretnék egy idősebb, értelmiségi, domináns úrral kapcsolatba kerülni, akinek nincsenek helyproblémái és olyan kétheti rendszerességgel igényt tartana rám. Férfiszeretőt keresek, akivel ki tudunk alakítani egy mindkettőnk számára vállalható koreográfiát, aki nem csupán szexpartnerem, de utána válthatunk pár szót is. Hiába, öregszem…