Végre megtaláltalak

Bíborszínű felhők felett
Ezüstszárnyú madár lebeg
Idegen föld volt a hazám
Körülöttem hideg magány

De a szívemet éltette
A lelkem is értette
Hogy van, hová megyek
Hogy hozzád térek meg

Amikor otthoni földet érek
Vársz rám, mást nem is kérek
Bújsz és simulsz boldogan
A körülölelő karomban

Szorosan és szívrepesve
A ritmusom a tiédet kereste
De nem találhatta, nem ő
Mivel egy volt az a kettő

Ahogy felvetült az esti felhőkre
A város megannyi gyöngyfüzére
Köztük álltunk és igent rebegtél
Engem a legboldogabbá tettél.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.