Fázom

Lépteim követem az őszben
Zord szelek kavarognak körben
Összébb húzom a lelkem, fázom
E fagyos, üresség áztatta tájon.

Süvöltenek a kihalt utcasorok
Lehullt vakolatú házak, romok
Zsebre dugott érzéseim fájnak
Lágy, meleg tekintetre vágynak.

Véget nem érő puha ölelésre
Lánggal megolvasztott hideg télre
Kinyíló tavaszra, boldog nyárra
Örömszínekkel festett világra.

De csak kifosztott idők keringenek körben
Mint magányos lépteim az őszben
Sugárzó lelkedet dideregve vágyom
És Téged keresve az utamat járom

E fagyos, üresség áztatta tájon.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.