Egy nap

Sokat járom a megyét. Szinte minden településre eljutok hetente, két hetente üzleti ügyben. Függetlenként nyitottabb szemmel, így megesett néhány emlékezetes kaland az évek során.
Egy kora nyári napon az utolsó tárgyalásomon a kedves asszisztens miközben felszolgálta frissítőket aggódó szemmel kérdezett:
-Végeztél mára?
-Igen! Innen már hazaindulok.
-Bevinnél a városba? Dolgom van ott és már nem megy busz, csak nagyon későn így nem érek oda. Ha várnál fél órát, hálás lennék!
-Persze!-próbáltam udvariaskodni.
30 perc múltán Mártika belibbent az irodába, frissen,üdén. Hosszú, fekete haja kiengedve, szinte a fenekéig ért. Vékony, pántos nyári ruhában mely hosszú volt, még a térdét is eltakarta, de felül a keblei szinte kibuggyantak.
Elindultunk lassan. Nyelve megeredt rendesen, megtudtam, hogy a férje a fővárosban dolgozik, két hetente jár haza, szokás szerint szinte csak aludni, ő most nőgyógyászhoz megy, majd utána egy barátnőjével találkozik akivel csajos estét tartanak és nála is alszik.
Én közben néha-néha kajánul végigmértem.
-Ne merészeld! Meg se forduljon a fejedben!!!-hűtött le egy pillanat alatt amikor észrevette a combjain lógó pillantásom.
A rendelőnél elbúcsúztunk egymástól, siettem bevásárolni a vacsorához. Éppen a pénztárnál álltam, mikor egy ismeretlen szám hívott.
-Szia! Márti vagyok! Tudom pofátlan kérés, de értem tudnál jönni?Végeztem a dokinál, de a barátnőm elfelejtette a mai estét, nincs is itthon, nem tudom mitévő legyek!?
Egész más volt mikor ismét beült az autóba. Vidámabb,felszabadultabb.
-Hová vigyelek?-kérdeztem.
-Haza, hozzám ha nem nagy kérés, természetesen kifizetem a költségeid, és ma a vendégem vagy vacsorára, nem kell még főznöd sem!-intett a szatyrok felé.