Vallomás

Vallomás

Vajon mivégre a vágy, mely hozzád hajt?
Mi ösztön az, mitől úgy kívánlak?
Öled nedvét nyelvemmel ízlelni,
Puncid illatát mélyen beszívni.

Vágyom számra édes kelyhedet,
Hogy sikítva élvezd fürge nyelvemet,
Elöntsön Téged a buja kéj,
Ettől élvezek annyira én.

Vajon mivégre a vágy, mely hozzád hajt?
Mi ösztön az, mitől úgy kívánlak?
Öled nedvét nyelvemmel ízlelni,
Puncid illatát mélyen beszívni.

Vágyom számra édes kelyhedet,
Hogy sikítva élvezd fürge nyelvemet,
Elöntsön Téged a buja kéj,
Ettől élvezek belűlről én.

Lelkem vágyja combod közelét,
Átölelni Téged, érezni melegét,
Befúrni fejem Édes Kelyhedbe,
Nyalni és nyalni a Te kedvedre.

Fura egy állat a férfi nép,
Egész nap fitogtatja erejét,
De belűl egy másik ember él,
Az pedig mindig csak remél.

Hogy megtalálja párját, aki így szereti,
És megadja a belsőnek ami megilleti.
Nekem ilyen belső jutott,
Istennőm akarsz-e lenni? Tudod?

Hozzászólások


#271 | 2020. 02. 14.
Nagyon jó vers! Tartalmilag is, formailag is!
Ugyanezt érzem én is, csak férfira átigazítva. :)
Írj még!