Cikkek idő szerint
2024. 11. (13)
2024. 10. (11)
2024. 09. (14)
2024. 08. (13)
2024. 07. (17)
2024. 06. (24)
2024. 05. (16)
2024. 04. (21)
2024. 03. (14)
2024. 02. (16)
2024. 01. (19)
2023. 12. (12)
2023. 11. (14)
2023. 10. (14)
2023. 09. (11)
2023. 08. (27)
2023. 07. (16)
2023. 06. (11)
2023. 05. (16)
2023. 04. (20)
2023. 03. (21)
2023. 02. (6)
2023. 01. (17)
2022. 12. (25)
2022. 11. (13)
2022. 10. (13)
2022. 09. (20)
2022. 08. (32)
2022. 07. (22)
2022. 06. (28)
2022. 05. (17)
2022. 04. (20)
2022. 03. (29)
2022. 02. (17)
2022. 01. (27)
2021. 12. (14)
2021. 11. (26)
2021. 10. (29)
2021. 09. (22)
2021. 08. (32)
2021. 07. (26)
2021. 06. (11)
2021. 05. (18)
2021. 04. (13)
2021. 03. (18)
2021. 02. (13)
2021. 01. (21)
2020. 12. (22)
2020. 11. (15)
2020. 10. (17)
2020. 09. (11)
2020. 08. (20)
2020. 07. (18)
2020. 06. (23)
2020. 05. (16)
2020. 04. (21)
2020. 03. (22)
2020. 02. (18)
2020. 01. (27)
2019. 12. (25)
2019. 11. (14)
2019. 10. (14)
2019. 09. (33)
2019. 08. (31)
2019. 07. (16)
2019. 06. (14)
2019. 05. (11)
2019. 04. (12)
2019. 03. (7)
2019. 02. (13)
2019. 01. (28)
2018. 12. (11)
2018. 11. (16)
2018. 10. (12)
2018. 09. (19)
2018. 08. (6)
2018. 07. (5)
2018. 06. (4)
2018. 05. (7)
2018. 04. (5)
2018. 03. (8)
2018. 02. (3)
2017. 12. (3)
2016. 10. (1)
2016. 01. (4)
2015. 10. (4)
2015. 06. (2)
2015. 03. (2)
2014. 12. (1)
2014. 10. (1)
2014. 08. (1)
2014. 07. (2)
2014. 06. (2)
2014. 05. (2)
2014. 04. (3)
2014. 03. (1)
2013. 07. (1)
2013. 06. (1)
2012. 12. (1)
2012. 08. (2)
2012. 04. (1)
2012. 02. (1)
2012. 01. (1)
2011. 10. (1)
2011. 09. (1)
2009. 07. (6)

Láncon

Törölt felhasználó
Megjelent: 2019. 08. 29.
Lassan nyitom ki a szemem.Eltart egy ideig, míg hozzászokom a félhomályhoz.
Pár percet, vagy pár órát aludtam, nem tudom pontosan. Az idő fogalma itt értelmezhetetlen.
Hogy kerültem ide?
Még kába vagyok, nem tudok, nem akarok emlékezni.
Azt látom,hogy egy pincében vagyok, vastag, lakattal ellátott lánccal a nyakamon. A lánc vége a plafonra erősített mennyezeten lógó vasrúdra van húzva. Ha akarom bejárhatom az egész helyiséget.
Szomjazom.
A földön takaróm mellett egy kutyának készült tálkában folyadék van.Pár lépéssel arrébb egy fémvödör.Az utőbbi, gondolom wc gyanánt. Négykézlábra állok és kortyolok a kisedényből. Vizelet. Az Ő vizelete.
Rémlik, mielőtt elaludtam, hogy föléguggol és belepisil.
Lassan térnek vissza az emlékek...
Még mindig szomjas vagyok. Két kézzel megfogom a tányérat és mohón kiiszom az utolsó cseppig.
Már emlékszem. Ő láncolt ide.
És arra is, ami előtte történt.
Tényleg megtörtént?
A fenekem most is fáj. Letolom a gatyám és meglátom. Most már tudom, hogy igaz volt. Látom az izzó vas nyomát, egy bőrömbe égett kutyafejet.
Megbélyegzett.
Egyre több dolog jut eszembe...
Ahogy beenged az ajtón, aláíratja velem a szerződést.
Ahogy meztelenül kikötözve végigkorbácsolja testem, majd tűket szúr át a heréimen és egyre erősebb árammal kínoz.
Igen, emlékszem mindenre.
Ahogy kiöblíti fenekem, majd ujjaival és egy dildóval tágítja ánuszom.
És emlékszem, mikor beköti szemem és szól a barátainak:
-Kész van, most a tietek.
És igen, emlékszem, ahogy egyik farok a másik után hatol belém keményen, nem kímélve se a szám se a fenekem,hogy utána a számba engedjék spermájukat. Ami véletlenül mellé spriccel, a földről nyalatják fel velem.
És emlékszem a tűz pattogására a kandallóban. Emlékszem, ahogy a piszkavas formájú, kutyafejben végződő izzó billogot rászorítják fenekemre.
Aztán se kép, se hang,elájulok a fájdalomtól.
Közben valamikor magamhoz térek, már a földön fekszem.
-Szomjas vagy? - kérdi Ő.
-Nem... - suttogom halkan.
-Majd az leszel, hagyok neked innivalót.
És ekkor egy tálka fölé guggol, félrehúzza bőr tangáját és belepisil.
Majd odajön hozzám és rámparancsol:
-Feküdj a hátadra!
Úgy teszek.
Majdnem ráül a fejemre,teljesen elhúzza oldalra a tangát.
-Nincs törlőkendőm, sem papírom.Tudod a dolgod.
Mohón nyalom tisztára punciját. Valaki volt benne nemrég, érzem az ondó ízét is. Nem törődöm vele, teszem a dolgom.
-A másikat is!
Kinyalom engedelmesen a fenekét is.Onnan is sperma szivárog.
-Jó. Elégedett vagyok veled.
Felkel és köszönés nélkül távozik.
Újra elájulok.
Most itt tartok.
Felébredtem és fel tudtam idézni mi történt velem.
Elgondolkodom,de nem bántam meg.
Visszafekszem az ágyként szolgáló pokrócra, összekuporodom, mint egy kutya.
Őt várom-a gazdámat.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.






 
Sütiket (cookie-kat) használunk a weboldalunk látogatásakor biztonsági és felhasználóbarát funkciók biztosítására, valamint statisztikai adatok gyűjtésére. További információ: Adatkezelési Tájékoztató