25 évvel ezelőtt (5.rész)

Úgy örültem neki, hogy bátrabb volt, mint én. Amúgy meg, nem is értettem, hogy miért kérte ezt tőlem. Miért jó neki, ha az ölembe hajtja a fejét és úgy beszélgetünk? Most már mindegy. Helyezkedünk és nemcsak közel lesz hozzám, hanem rajtam lesz a feje.
Tovább folytattuk a beszélgetést, sok mindenről. Addig én, a földön ülve támaszkodtam a kezeimen. Elkapott egy furcsa érzés. Én is hozzá akartam érni és simogatni őt, mint egy kedvest. Viszont, nekem még nem volt olyanom. A legjobb megoldásnak azt tűnt, hogy elkezdtem simogatni a haját és az arcának vonalait. Olyan jó volt, hogy alig tudtam betelni vele. Éreztem, hogy élvezte és elkezdett helyezkedni, hogy jobban hozzáférjek. Simogattam, cirógattam az arcát és a nyakát, de közben elkezdtem magam kényelmetlenül érezni. Ahogy az ölemben volt a feje, elkapott az indulat, hogy birtokba vegyem. Akartam őt, csak nem tudtam hogyan. Amíg ő beszélt, egyre erősebben tört rám ez az érzés. Amikor én beszéltem, akkor nem volt, mert rá figyeltem és nagyon aranyos voltam, meg vicces. Viszont, amikor újra elkezdett beszélni, még intenzívebb roham tört rám. Szinte nem is tudtam gondolkodni és rá figyelni, pedig akartam. A vágy bennem erősebb volt.
Éreztem, hogy egyre kisebb a gatyám és alig férek el benne. Csak nehogy észrevegye! Elég kínos volt, hogy ott feküdt az ölemben és meredt a cerkám.
Olyan nehéz volt így bármiről is beszélgetni. Nem járt más a fejemben, csak hogy az enyém legyen. De hogyan? Mi a következő lépés? Amíg, ezen törtem magam és tapasztalatlanul kerestem a fejemben a megoldást, ő cselekedett.
Nem tudtam, hogy mi zajlott a fejében, amíg én beszéltem, de nagyon meglepett. Egy kicsit feltápászkodott, oldalra fordult és egy pillanat alatt megfogta úgy a nadrágomnak és az alsógatyámnak a szélét, a hasamnál, hogy szinte észbe se kaptam. A következő pillanatban rántott rajta egyet és már meredt is a szerszámom a sötétben. Pont, csak annyira húzta le ami rajtam volt, hogy a lényeg előkerüljön. Szóhoz se jutottam, csak élveztem, hogy átveszi az irányítást. Nem tudtam, hogy mi fog jönni, de nem is kellett. Ő már elhatározta magát és nem volt benne bizonytalanság. Pár másodperc múlva már ő vett engem birtokba és bekapta az egész farkam. Soha az életben nem éreztem olyan gyönyört, ahogy a szája körülölelte azt, amit eddig csak hugyozásra használtam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nem is értettem az egészet, csak élveztem.
Aztán, ahogy húzta le rólam a száját finoman! Akartam ezt a soha meg nem tapasztalt érzést, hogy folytassa a végtelenségig. Azután újra benyelte, tövig. Nem értettem, hogy lehet ekkora szája, de nem is érdekelt. Majd megint, szép lassan lehúzta a fejét, körülölelve és egy picit szorítva, szájával a farkam.
Újra tövig!!! Miután harmadszorra is kiengedte a szájából a farkam, a legnagyobb meglepetésemre, visszatette a gatyámba. Mint aki jól végezte a dolgát, visszafeküdt az ölembe.
Nagy csend volt a sátorban. – Na, hogy tetszett? – törte meg a csendet. – Soha nem történ még velem ilyen jó dolog? – Soha? – Nem, még nem. – Te szűz vagy? – Igen. – mondtam neki félve, őszintén.
Nem akarta elhinni, de pár perc elég volt, hogy elhigyje. Később azért rákérdezett újra. – Tényleg? – Tényleg.
És ahogy beszélgettünk még sok mindenről, elkezdett a kezem rajta vándorolni. (folyt. köv.)