Mikor először

Amikor először felmentem én hozzád,
sérült fiatalként, akkor ért csalódás.
Szerelmi bánatban neked panaszkodtam,
te türelmes voltál és én hálás voltam.

Meghallgattál, majd finoman végig símogattál,
eltévedt a kezed, s nadrágomba nyultál.
Új volt és furcsa is, hisz te is férfi vagy,
a nőket szerettem, de akkor téged kívántalak.

Bizonytalan kezem, ágyékodhoz húztad,
félénken fogtam meg borotvált, szép farkad.
Megcsókoltál hosszan, tele szenvedéllyel
és én készen álltam, bármit hoz az éjjel.

Ledobtad a ruhád, s kérted térdeljek le,
arcom elé toltad, várva, hogy kapjam be.
Megtettem, bár nem tudtam hogyan is kell szopni,
de megfogtad a fejem, s elkezdtél mozogni.

Hamar merevvé vált a nemrég lankadt szerszám,
mohón fogadta be e téren még szűz szám.
Sóhajod, nyögésed tudatta:élvezed,
ekkor már sejtettem, ez lesz a végzetem.

Összerándult tested, mikor elsült farkad,
nem húztad ki rögtön és én sem akartam.
Fuldokolva nyeltem, lövellt, mint a láva,
amikor először élvéztél a számba.