Férfiportrék a napozóteraszról

1.
A zuhanyzóban hatvanas, jó karban lévő bácsira leszek figyelmes. Elgondolkodva szappanozza szerszámát, fenekét, ősz mellszőrzetét. Amikor meglátja, hogy mustrálom, mosolyogva felhúzza szép falloszán a bőrt, felém fordul vele. Fél perc sem telik bele, már egymásnak esünk a vécében. Háttal fordít magának, kőkemény farkát a popsimhoz dörzsöli, makkja döföli a heréimet, közben harapdálja a nyakamat és előrenyúlva húzogatja a pucumat. Nagyon hamar elélvezek, a falra spriccelek, az ülőkére, a padlóra. Még ki sem jött belőlem az egész, én már előtte térdelek, nyalom-falom a golyóit, lenyelem a makkját, szorongatom a farpofáit. Halkan élvez el, nem is szól, hogy rögtön spriccelni fog, egyszerűen belerobbantja a számba. Finom, forró, sűrű. Amíg az utolsó cseppeket is kiszopom, a hajamat simogatja. Mindketten kimegyünk a zuhanyzóba, ad a tusfürdőjéből, lemossuk magunkat, egymásra mosolygunk, aztán mindenki megy egy-egy napozóágyra. Kellemesen elfáradtam, csak süttetem lankadt fütykösömet.
Öt perc múlva ugyanaz a bácsika, a napozóágy szélére ül. Kérdi, nincs-e kedvem egy újabb menethez. A farka ugyanolyan kőkemény, mint első alkalommal. Az enyém még csak nem is eszmélt fel. Újra a vécében, újra a fenekemhez dörzsöli, közben álmos tököcskémet dörzsölgeti. Én megunom, és rögtön elé térdelek, nem hiszem el, hogy ennyire potens az öregúr. Az egyetlen jele annak, hogy nemrégibenürült, csak annyi, hogy tovább kell szopnom. Élvezettel nyálazom, bekapom a zacskóját, a fenekébe is mélyen benyalok. Öt perc után megjelenik egy másik fürdővendég a vécé ajtajában, néz bennünket és mosolyogva veri a farkát. Ettől én csak még hevesebben szopok, az én szerszámom is megkeményedik. Végül a bácsikám nagy nyögéssel elélvez, lenyelem, és a látogató kezére nézek, amely még mindig fel-le jár dákóján. Elkapom és a számba tömöm, nagyon hamar élvez ő is, de bal kezemmel továbbra is a bácsi farkát fogom.
Újra a zuhanyzóban, újra letusolunk. Ezt már nem hagyom szó nélkül.
- Te aztán állod a sarat!
- Ha van türelmed, megint fel tudom állítani.
- Irígylésre méltó a teljesítményed.
- Ez nekem mindig ment. De a te szájmunkád sem kutya!
- Szívesen találkoznék veled máskor is. Nem feltétlenül itt a fürdőben. Mit szólsz?
- Nem az a kérdés, hogy én mit szólok, - nevet fel öblösen - hanem az, hogy a feleségem meg a huszonhét éves barátnőm mit szól. Őket is le kell rendeznem naponta párszor…

2.
- Ne haragudj, láttam, hogy játszol magaddal. Esetleg segíthetek?
Pocakos, szőrös, balfácán képű negyvenes pacák ül le a napozóágyam szélére. Aprócska kukija szinte észrevehetetlen fanszőrzetében.
- Persze, menjünk. Tomi vagyok.
- Én meg István, szia.
- Szia.
A vécé előterében megkérdezem tőle, mit szeretne. Ő csillogó szemmel feleli:
- Popsit nyalni!
Előrehajolok, megtámaszkodom a falban. István széthúzza a fenekemet és lassan, élvezettel belenyal a lyukamba. Iszonyatosan jó. Már kőkemény vagyok, de nem akarom, hogy abbahagyja. Halkan nyögdécselek, István hangosabban. Nyögdécsel és nyal, nagyon-nagyon mélyen, nagyon érzékien és tapasztaltan. Nyílik az ajtó, valaki jön. István gyorsan felpattan, félrehúzódik, rám sem néz. Én ott állok a falnál merev fasszal, nyálas popsival. A férfi bezárja magára a vécéajtót, István pedig megkér, hogy verjem a szájába. Neki még mindig nincs merevedése.
– Sok spermád jön?
- Átlagos, de inkább az alsó határon.
- Kár. Én nagyon szeretem a spermát. Főleg, ha jó sokat nyelhetek.
- Hát én is
- Tudod, mit szoktam csinálni, ha senki nem ad? Otthon kiverem és a tenyeremről zabálom fel a sajátomat. .

3.
Ez a fiú egy bozontos zsák. Húsz éveslehet, de végletesen túlsúlyos és a tenyerén-talpán kívül mindenütt egyenletes, nagyon hosszú prém borítja. A zuhanyzóban szemelte ki magának a kukimat, most előttem térdel és nyálazza a makkomat. Azt mondja, spanyol, de angolul sikerül némileg kommunikálnunk. Dolgozik szorgalmasan, én pedig szőrpamacsos vállán nyugtatom a kezem és lassan, de biztosan lankadok. Mintha egy medvebocs venne kezelésbe. Végül kiveszem a szájából, és rángatni kezdem, igyekezve nem ránézni. Szép adagot engedek a nyelvére, sárga kutyafogait elővillantva nyalja tisztára pillecukorrá zsugorodott fütyikémet. A zuhanyzóba is velem jön, lemossa a hasamat, herémet, közben nagy, kerek szemekkel figyel.
- Roberto, my name is Roberto from Sevilla!

4.
Ennek a kistermetű franciának meg akkora bunkót tapasztott a lába közé a Teremtő, hogy az már komikus. Heréi aprócskák, ruhaakasztóhoz hasonlóan felfelé görbülő micsodája pedig rezeg minden mozdulatára, mint egy görbe lufi a búcsúban. Kifejezetten dévaj, de nem étvágygerjesztő látvány. Büszkén elém áll, csípőre teszi a kezét, előtte pedig az a lény önálló életet él. Nem bírom levenni róla a szemem. Közelebb jön, pocakját kidülleszti, én pedig húzogatom neki. De nem jó a tempó, kezét a kezemre teszi, mutatja, milyen ritmusban csináljam. Aztán mindkét kacsójával rászorít az én markomra, gyakorlatilag magának veri ki. Kamaszkoromban esett ez meg utoljára, csak akkor a farok túloldalán álltam, első barátnőmet tanítgattam a helyes mozdulatokra. Pár cseppecske jelenik meg az irdatlan cső végén, a zuhany vizével együtt eltűnik a lefolyóban. A francia műszere csak kicsit kornyad lejjebb, barátunk elégedetten bólint és távozik.

5.
Úgy ki vagyok éhezve, hogy már minden mindegy. Hiszen úgysem a férfitest most a lényeg, csak hogy kerüljön már valami a számba! Hát álló dárdával fordulok a zuhanyzóban a kövér, elnyűtt, szemmel láthatóan alkoholista bácsika felé. Szerintem akkor is részeg, amikor felém áll, a lehellete mindenesetre nem kicsit sörszagú. Félkemény bütykét nyálazom, kevés sikerrel. Akkor verni kezdem, újra szopom, végül csak elélvez, nyelem fanyar spermáját. Nagyot böfög.
- Még itt leszel pár perc múlva?
- Miért?
- Küldeném a komámat is, haver.
- Persze, megvárom.
Ülök a lehajtott vécéfedélen, játszom kemény farkammal, várok. Sportos, napbarnított férfi lép be, rámnevet, gyönyörű borotvált farkát kínálja felém. Egész teste szőrtelen, izgalmas, ingerlő. Felállok és átölelem, ágaskodó farkincáink egymáshoz érnek, csókolom a nyakát, a mellbimbóját, kemény hasát, fenekét. Persze nem bírom sokáig, hamarosan előtte térdelek, bő nyállal szopom. Hatalmasat sóhajt, és fél liternyit ad magából. Vörösen lüktető farokkal nyelem a nedvét, csak jön és jön, lassan keskenyedik csak az áradat. Felegyenesedek. Húz párat a farkamon, majd a szemembe néz és megkérdi:
- Még itt leszel pár perc múlva?