25 évvel ezelőtt

18 évesen, már elég nagyfiúnak éreztem magam és elmentem a haverokkal sátorozni. Még ártatlan voltam, de senki sem gondolta volna rólam. Ki voltam gyúrva és kockahasam volt. Délután jöttem mások is és kíváncsian lestük, hogy van-e közöttük csinos lány. És volt.
Annyira vad és természetes volt a megjelenése, hogy egyből magával ragadott, amikor belenéztem a szemébe. Csak ennyi év után tudom, hogy mi fogott meg benne a szépségén kívül. Az, amit a szemében láttam. Teljesen elvesztem benne. Belenéztem egy pillanatra és azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nem volt a számomra semmi kapaszkodó. Olyan bizonytalan lettem, ahogy belepillanthattam a szemébe és megláthattam a ribanc lelkületét. Akkor még, nem is tudtam mit jelent ez az egész.
Még jó, hogy nem mentek olyan messzire sátrat verni. Annyira vártam, hogy újra láthassam. Úgy vonzott, mint a mágnes a vasat. Aztán sokáig nem láttam. Később tudtam meg, hogy sajnos hazament. Már akkor, üres volt nélküle minden.
Estére közös tábortüzet gyújtottunk a szomszédokkal. Nagy meglepetésemre, visszajött a lány. Odajött a tűzhöz, egy pléddel körültekerve. Alig mertem ránézni, nehogy eláruljam magam.
Legszívesebben odabújtam volna hozzá, hogy megmelegítsem. A szívem a torkomban dobogott és csak öleltem volna reggelig vagy még tovább. De hirtelen felkelt és bement a sátrába, a barátnőjével.
A szívem úgy húzott utána, csak nem találtam a fejemben utat hozzá. A lelkem tombolt a vágytól, hogy vele legyen, de nem tudtam hogyan kerüljek közelebb hozzá. Nem volt ilyen téren se tapasztalatom és nem jutott az eszembe semmilyen ürügy, hogy közel érezhessem magamhoz.
Alig tudtam uralkodni magamon. Minden gondolatom csak körülötte forgott, de gátolt a félénk természetem is. A haverok közül a legszerencsétlenebb elment a lányok sátrához. Jót röhögtünk rajta, mert semmi esélyét nem láttuk annak, hogy ő próbálkozik a csajoknál.
Viszont, egy idő után elkomolyodtunk, mert nem jött vissza. Sokáig vártunk és mi se értettük, hogy mivel tudja kábítani a lányokat. Olyan kíváncsiak voltunk és közben szembe kellett nézni a saját bénaságunkkal. Majd megjelent a sötétben és mi nagyon vártuk a híreket és a fejleményeket.
Azt mondta nekem, hogy vár a Timi. . . .