Huszonéves sráckoromban imádtam női ruhákban lenni. A harisnya a bőrömön, a testemhez simuló nyári ruha félelmetesen izgató volt nekem. Nem is igazán vonzottak a férfiak, de imádtam, hogy az első partneremnek mennyire tetszettem, hogyan láttam rajta, ahogy kontrollálhatatlanul nő benne a vágy, amikor meglát. Jobban csak azt élveztem, mikor egy-egy találkánk alkalmával éreztem, ahogy enyhén meg-megremeg, aztán lök néhány nagyobbat és lihegve lenyugszik, megcsillapodik rajtam. Kedvemet leltem abban, hogy átengedni neki a testem ekkora hatással bír rá.

Aztán, ahogy ennek a kapcsolatnak vége lett, úgy vettem magamnak egy buttplug szettet és egy méretes dildót. Részben az én szórakoztatásomra, részben, hogy...khm... felkészült legyek, ha a következő partnerem esetleg méretes lenne. Gyűrtem, koptattam én azt a dildót, de nem igazán kerestem senkit, így kezdett elhalványulni ez a része a világomnak.Néha - különösen heves napjaimon - viszont egy kis izgalomra vágytam. Combfixet vettem, bugyibóll semmit vagy a kedvenc csipkés darabomat, kiválasztottam egy pont csak hajszálnyit kellemetlen buttplugot, és hosszú sétára indultam.

Persze nem voltam olyan merész, hogy ezt mások is láthassák, rekkenő hőségben is hosszúnadrágot vettem, a bugyi fölé szoros övet, véletlenül se látszódjon ki semmi. Így mentem nézelődni, kéjelegni abban, amit csak én tudtam; hogy a kulturált, hétköznapi ruháim alatt ott van az igazi is. Az igazi, amiben ribanccá változom, játékszerré, akinek mégis akkora hatása van, hogy mikor odaadja magát, akkor a másikat hullámként önti el a kéjvágy, a várakozásteli feszültség, hogy az a kis izom az állkapocs oldalán pattanásig feszül, amiből az ember látja, hogy a másik már küzd magával. Küzd, hogy ne teperjen az ágyra, a falhoz, bárhova, csak maga alá. Aztán ahogy az apály is, én vagyok az, aki elmossa az egészet, a csípőm ringatásával hirtelen szelíd, megelégedett nyugalmat hagyva hátra.

Nem arra voltak hát ezek a séták, hogy bárkit is megismerjek, mindössze átélni azokat az érzéseket, amiket nem tudtam kiélni, ami egyszerre volt izgató, bonyolult, még picit ijesztő is talán. Így sétáltam, néha a nadrágon keresztül picit megigazgatva a le-lecsúszó combfixem, visszatolva a popsimból néha kikívánkozó buttplugot. Háromnegyed-egy órát sétálhattam így, szép, békés tempóban, kiélvezve, ahogy minden lépésnél hozzám nyomódik a kemény fém a lábaim között, mikor egy autó fordult mellém.

Nagyobb modell volt, régebbi fajta, teljesen hétköznapi, talán még azt a szintet sem ütte meg. Kihajolt belőle egy pasi, nagyobb darab, középkorú, egyáltalán nem jóvágású. Kedvesen, tényleg bizalomgerjesztően megkérdezte, hogy eldobjon-e valahova. A város szélén voltunk, nem is meglepő, ha azt hitte, hogy eltévedtem. Fáradt voltam már, az izgalom, a ki nem élt vágy is kezdett már sok lenni egy estére, úgyhogy megköszöntem, és beszálltam mellé, hadd dőljek le korábban egy picit majd. Akkor még fel sem merült bennem, hogy nem magamtól fogok dőlni, hanem a kedves sofőröm segít majd benne... (Folyt köv.)