Bármit teszel, az te leszel. Azt látja a világegyetem rólad. És neked- bármennyire is kínos - ha az - vállalnod kell. Azt gondolod, elbújhatsz. Mindenki azt gondolja. Azt gondoljuk, nem hagyunk lenyomatot a világban. Azt gondoljuk nem marad utánunk semmi és a pillanatok nem fognak hullámot vetni a tó felszínén, ami maga az élet. Pedig amit teszel, azt gondolja majd a fiad vagy az ellenkezőjét. Amit teszel melletted áll vagy megítél téged. Miért gondolod, hogy bár a világegyetem felfoghatatlan és rendezett, te csak egy lenyomat nélküli kalandor lehetsz benne? Miért gondolod, hogy pl. ki be lépkedhetsz a szexuális életemben? Írsz nekem amit nem is tudom ki írt: egy ember vagy csak az állatvilágból valaki. Megfogalmazol valami akaratot, ami még csak nem is vágy. “Leszopnálak” “Megdughatnál” Mintha csak azt mondanád, pisálnom kellene, de nincs kezem ezért tartsd a farkam. Ezért azt mondom, mielőtt írsz nekem, légy valaki. Legfőképp egy férfi. Vagy legyél levegő, mert akkor érezlek, ha fúj a szél. Legyél bármilyen elemi férfierő, hogy tudjam egyenrangú vagy velem. Ha csak annyit tudsz kiadni magadból, hogy szeretem ha dugnak, akkor nem létezel. A mondatod mögött nincs senki. Nincs lenyomat. Nincs semmi. És te egy semmi vagy. Megértem, hogy ilyen lettél egy semmi értéket hordozó világban. De én egy másik világból vagyok, ezért ha szót akarsz érteni velem, tanuld meg azt a világot. Legalábbis ami volt. Hogy a világ ne vesszen el. Általad. És hogy te se vessz el. Hogy legyen értelme élned. Hogy felfogd, nem kielégíteni akarlak, hanem megélni veled a szexet, mert vágyakkal teli emberek lennénk. Megérteni, hogy amikor keféllek, akkor egy férfit kefélek és nem egy nőt. Ne írd azt, hogy bánjak veled nőként. Beléd fogok hatolni ahogy te is belém, ha úgy adódik, de neked ezt férfiként kell megélned, mert nekem nem egy nő kell. Bárki légy is vagy bármi: tanulj meg férfi lenni.