Szombat reggel van... Még csukva a szemem, félig az ébrenlét felé haladva próbálok belekapaszkodni valami tűnékeny, édes álomfoszlányba. A színes képek, benyomások azonban gyorsan halványulnak, inkább csak valami édes, sajgó érzés marad meg, mint amikor véget ér valami, amit nagyon szerettünk volna megkapni. Mint egy majdnem megvolt, de elveszett szerelem... Mint amikor eltűnik a nő a tömegben, akivel egy múlékony másodpercre összeakadt a pillantásunk a mozgólépcsőn, aki bátorítóan rám mosolygott, de mire megfordultam és utánarohantam már csak a szürke, ezer lábú sietős tömeget látom. Hová tűntél...? Csak képzeltelek...? Lassan tisztul a tudatom. Nem, nem ott vagyok, az csak valami álom volt, de a valóságban itt fekszem a budapesti kis lakásom ágyában. Tűnődöm, milyen nap is van, kell-e ma dolgoznom...? - Istenem, hiszen tegnap...!!! És itt maradt!!! - a lélegzet bennakad, mint egy villámcsapás hasít belém minden, mint az egy másodperc alatt lejátszódó film, amelynek kockáit szinte lehetetlen követni, belém villant a valóság. Kipattan a szemem... ahhh igen, igen..! Felszökik bennem a boldogság, pillanat alatt zsugorodik a semmibe az álom, hiszen a valóság még annál is sokkal édesebb! Mert Ő itt fekszik mellettem, még békésen pihenve, de valóságosan, tapinthatóan, csókolhatóan! Nincs nálam boldogabb férfi a kerek világon! Erővel állok ellent a vágynak, hogy megöleljem és végigcsókoljam. De nem... még hagyom, hagy pihenjen még. Az én kis szerelmem... Édes, édes Nőm... Rövid volt az éj, csak hajnalban csillapodtak érzelmeink végre annyira, hogy összebújva álomba merüljünk. Nem látom az arcát, az oldalán pihen, nekem háttal. Hosszú fekete haja a vállára omlik. Meleg reggelünk van alig takarózik, csak a derekán pihen a vékony paplan csücske. Gyönyörködöm az alakjában, lélegzetének puha mozdulataiban. Még ezt is imádom benne, ahogyan lélegzik. Gondolatban végigcsókolom a hátát, vonz a selymes, puha bőre. Képzeletemben előttem van, ahogyan hason fekszik, textilek nélkül, én csókjaimmal végighaladok a gerince mentén kerek popsijától a nyakáig, füléig. Ő oldalt fordítja a fejét, becsukja a szemét és olyan édesen mosolyog, hogy a szívem is megolvad tőle. Pajzán gondolatok ébrednek bennem, lassan, óvatosan lejjebb húzom a takaróját. Megfázni nem fog, hiszen jó idő van, ám én gyönyörködhetem a karcsú csípőjében, formás, kerek popsijában. Érzem, amint a szívem megugrik, önkéntelenül szaporábban veszem a levegőt. Rajtam sincs ruha, másodpercek alatt megkeményít a vágy. Szeretnék mögé simulni, szorosan, legyen a kis kiflim, én leszek az ő nagy kiflije. Vágyom a nyakát csókolni, közben ágaskodó vágyammal a combjai között utat találni nedves nőiességéhez, finoman, de határozottan behatolni, érezni, ahogyan nedvesen, forrón, vággyal telve magába fogad... De ismét visszafogom magam, hiszen még pihen. Előző éjjel több szép szeretkezést megéltünk, most még fáradt lehet. Hmmm, milyen izgató volt hallani a kéjes, szexi kis hangocskáit, nyögéseit, ahogyan a csúcshoz közeledett. Legszebb zene a fülemnek, számomra is doppingoló hangok. Gyorsan egymásba szerettünk. Mindketten túl vagyunk már egy-egy házasságon, több kapcsolaton, tudjuk mire vágyunk. Én megleltem ezt a fekete szemeinek rajongó pillantásában, cseresznye szín ajkainak édes mosolyában, kacér hozzám bújásaiban, a hosszú beszélgetéseinkben, miközben egymást simogatva mesélünk életünkről, terveinkről, érzéseinkről. Amikor a simogatások egyre izgatóbbakká válnak, engedjük feltörni vágyainkat, megéljük azokat egymásban, majd lecsillapodva folytatjuk meséinket, simogatásainkat. Most megmozdul. Nyújtózik egyet, közben a hátára fordul. A szemei még csukva, én gyönyörködve iszom magamba puha, kerek melleinek látványát, szinte érzem, ahogy nyelvemmel simogatom az ettől megkeményedő mellbimbóit. Vágyom csókolni puha kis pociját, ami miatt ő néha bosszankodik, pedig olyan jó ott is puszilgatni őt. Tekintetem most lejjebb siklik, önkéntelenül ugrik ölének titkos völgyére, ahol annyi gyönyör terem... Ahhh, de jó lenne most ott is csókolni, kényeztetni... Szinte hallom, ahogy a vér dörömböl a fülemben, érzem, hogy fokozódik a vágyam. - A tied vagyok, Szerelmem...! A suttogásra elkapom a pillantásom, felnézek rá, egyenesen a mosolygó szemeibe. Máris ott vagyok, édes csókjaink összeforrnak, öleljük egymást, mélyről jövő, elemi vággyal, ahogyan ezt csak a szerelmesek tudják, mióta világ a világ. Merev férfiasságom köztünk, a hasának nyomódik. A hátára fordul, magára húz, hosszú combjait széttárva. A Paradicsom kapujában vagyunk. Tudom, hogy már nem kell visszafognom magam