Ülök a gép előtt – egy pólóban, tükör simára borotvált lábakkal és felsőtesttel, kilakkozott lábaim papucsban pihennek, közben elgondolkodom. Milyen jó látni ahogy egy szál semmiben – a finom, selymes, puha, és szőrtelen lábaim követik egymást. Hátul ki-ki kandikál a csupasz kerek popsim, lenézek és látom a papucsban a kilakkozott körmeimet. (Most éppen csodás halványlila színben pompázik) Hmm.. Visszagondolok, hogy mikor a haver csajhoz jártam, és Ő flangált hasonló szettben, de rajta volt bugyi, meg talán valami kis rövid naci, közben néztem szexi lábait, fenekét, lábujjait. Felrobbantam az izgalomtól, a női test szépségétől, annak a kivillantásától. Most ugyanaz az érzés jár át, nem érzem magam egyáltalán férfinek, inkább egy magamutogató ribancnak. Nem vagyok sem szégyenlős, sem gátlásos. Sminkelni nem szoktam, szerintem ennyi is beindító annak, aki izgul a nőiesített (egykoron pasi) testre. Nagyon sok partneremnek tetszenek a lábaim, és rengeteg levelet is írtok (ez ügyben is). Köszönöm, imádás Nektek! (: De vissza a sztorihoz.. A ribancság érzése, hol is kezdődött..? Mikor megláttam haver csajszit hasonlóan közlekedni a lakásban? Még az is lehet. Egy biztos, isteni jó érzés. Előbb simogattam a popsimat még a konyhába mentem. Puha, finom, kellemes, deréktól lefelé (is) teljesen szőrtelen. Eszembe jutott (tudom hülye dolog), hogy ha most bebasznának egy böribe, a sok felajzott KAN így meglátva a folyosón sétálva, tuti rám rontana. Rongyosra basznák a picsámat, ha egyáltalán maradna belőle valami az „átjáróház” után. De örömmel kelletném magam bárki, vagy bárkik előtt. Engem mondjuk egyáltalán nem izgatott, hogy aktív legyek és Én dugjak meg bárkit is. Azt viszont sosem gondoltam, hogy egy napon majd gátlástalan passzív ribanc lesz belőlem. Istenemre, élvezem…. Sose múljon el! (: <3