Szóval itt vagyok fűzfőn, várok egy pasit interjúra. Tök szimpatikus volt a levelezésben, intelligensen és jól fogalmazott. Nagyon vártam az alkalmat. Előkészültem mindenre, ahogy kell, mert kitudja mi lesz, igaz?
Minden elővan készítve, várom hogy jöjjön a beszélgetésre, randira, vagy interjúra. Nevezzük aminek akarjuk. És basszus nem jött el. Az hagyján hogy nem jelent meg, de még levelet sem írt. Nem tudom az ilyet minősíteni. Inkább nem próbálok meg szavakat keresni az ilyesmire.

Szomorú vagyok, hogy időt fektetek egy emberbe, aki cserébe semmire sem méltat. Passzívként nekem két óra mire előkészítem magamat meg a környezetemet. És semmi?! :(
Nos. Ez nem az első eset, hanem a sokadik. Nagyon sokadik.

De annak örülök nagyon, hogy találtam egy normális srácot itt. Nagyon jó pasi és hálát adok annak, hogy ő van, és ha csak nagyon ritkán is, de néha összefutunk egy fél órára. Ami csodálatos dolog. Nem lehetetlen, csak iszonyú nehéz partnert találni.