Ragnar86 - Hetero Férfi szexpartner XIX. kerület
     
     
     
35 éves
Hetero
Férfi

Bejegyzések idő szerint 2021. 05. (1)
2021. 04. (4)

Kolléganő 1. rész

Megjelent: 2021. 04. 26.
Kulcszavak:
Még az első munkahelyemen dolgoztam, körülbelül 10 évvel ezelőtt, 26 éves voltam. Egy viszonylag kis cég, 50-60 alkalmazottal, mindenki ismer mindenkit és persze mindenki utál mindenkit. Itt ismerkedtem meg Évával. Logisztikai vezetőként szigorúan és precízen végezte a munkáját. Tudjátok az a kegyetlenül őszinte típus, aki azonnal felismeri a simlit és a sunyiságot. Ami a szívén az a száján alkat, akit hidegen hagy mások véleménye, legyen az beosztott vagy felettes. Külsejét tekintve...hát..vékony dereka, nagy kerek popsija, kerek combjai, nagy mellei, lapos hasa, olyan igazi homokóra alkat, örjítően csinos és vonzó 40-es nő. Bőre lágy, enyhén szolibarna, illata mindig kellemes, haja rövid, felnyírt, vagány frizura. Sötétbarna szemei csillogtak, tekintete velőig hatol, imádtam a szemébe nézni. Tudta hogy öltözködjön, mindig csinosan, de nem kurvásan, megjelenése feltűnő, ahova belép, ott minden férfi szempár rá szegeződik. Szolíd smink, mindenből amennyi kell.
Őszinte stílusa miatt szinte mindenki utálta. Én viszont mindig jól kijöttem vele, hozzá teszem nekem könnyebb dolgom volt, mert nem a beosztottja voltam, informatikusként más területen dolgoztam. Rendszeresen összefutottunk az étkezőben ebéd- és kávészünetek alkalmával, a beszélgetéseink pedig egyre hosszabbak és személyesebbek, mélyebbek lettek. Elmondta hogyan jutott el a válásig manupulatív, csalfa férjével, akihez a legutolsó pillanatig ragaszkodott és hogyan építette fel magát újra. Elmesélte hogyan küzdött meg két gyereke gyűlöletével, akiket majdnem elvesztett volt férje mérgező, manipuláló ténykedése miatt. Közben megismerte legféltettebb titkaimat is, szinte mindent tudtunk egymásról, nagyon jó barátok lettünk és nem is gondoltam hogy ez ennél több lehet, sőt nem is fordult meg ilyen a fejemben hiszen fülig szerelmes voltam az én drága első feleségembe. Gimnáziumi szerelem volt és ahogy befejeztem a sulit elvettem - tudom-tudom, de hát ennyi eszem volt - nagyon büszke voltam magunkra. A szüleink mindenben támogattak minket. Minden jól alakult, boldog voltam, már öt éve voltunk házasok, ugyanennyi ideje dolgoztam a cégnél is és jött egy IT fejlesztési projekt amit a cégtulajdonos váratlanul rám bízott, ahogy Ő fogalmazott:
'Elegem van ebből a szarháziból (a rendszergazdánk) mindennel átver, lehúz. Éva azt mondta Te vagy az emberem aki segíthet......'
Végre itt a lehetőség, egy komoly meló, egy projekt...de be voltam sózva, nem szaros jelszavak, meg nyomtató patronok és kávéval megöntözött billentyűzetek, végre itt a lehetőség. Tudtam ha ezt gond nélkül végig viszem, elzavarják ezt sunyi, seftes majmot és rám bízzák az IT üzemeltetést.
Szóval foglaltam egy asztalt az egyik nagyon hangulatos étteremben és taxival odahozattam az én 'drága' feleségemet hogy elmeséljem neki micsoda megbízást kaptam és hogy ez hosszú távon milyen jó lesz nekünk...már hetekkel korábban elkezdett furcsán viselkedni. Telefonjába temetkezve, hol kitörő jókedv, hol depressziós világvége hangulat lengte körül. Furcsa volt, mert amióta ismertem mindig kiegyensúlyozott volt, következetes, logikus és elöre tervező gondolkodásmóddal. Leültünk, beszélgettünk, kis idő múlva kiment a mosdóba, ahogy ültem ott egyszer csak egy ismerős pittyenést hallottam lentről...kiesett a telefonja a földre és az sms-t jelző hangot hallottam meg. Felvettem és letettem a tányérjához, aztán újabb és újabb üzenet jött...ne értsetek félre nem vagyok féltékeny, mindig tiszteletben tartottam és tartom a másik ember privát szféráját, de....azt hiszem a negyedik üzenetnél már nem bírtam tovább, ugyan ki írogat neki este fél 9-kor?..hát megnéztem..a következő üzenetek fogadtak:
'Miért nem jöttél ma este?..'
'Sajnálom és hiányzol..'
'Reggel megyek érted 9-re kicsim..'
Hát mondanom sem kell, összetörtem ott helyben, mézes-mázas burokba bújtatott életem egy pillanat alatt összedőlt. Erőt vettem magamon és végig csináltam a vacsorát, nem szembesítettem, nem láttam értelmét, csalódott voltam, keserű és kerestem magamban azt hol ronthattam el, mit csináltam rosszul..de nem jöttek a válaszok...
Másnap Évának elmeséltem mindent, vígasztalt, fogta a kezem képletesen, folyamatosan odafigyelt, tulajdonképpen vigyázott rám, ápolta összezúzott kis lelkemet. Később mikor már kezdtem összeszedni magam, elmagyarázott nekem néhány dolgot a maga nyers és ellentmondást nem tűrő stílusában.
'Elég legyen az önsajnálatból..fejezd be a gyűlölködést..szedd össze magad és lépj tovább..'
És így tovább, végül elváltam. Éva segítségével és a saját makacs, kitartó jellememmel visszataláltam önmagamhoz. Néhány hónappal később -
a karácsonyi ünnepek előtt nem sokkal - évzáró bulira készültünk. A szervezést Évára bízták.
Elkezdődött az este, tudjátok csak a szokásos, pofavizit, évzáró beszéd, boríték a zsebbe, party szendvics, sör és olcsó pezsgő..jó volt, aztán olyan 23h-kor már csak néhány kolléga lézengett ott, ekkor Éva közölte, hogy ideje rendet rakni, persze rögtön lelépett az a maradék néhány ember is. Végül ketten maradtunk, nem volt pofám egyedül hagyni, segíteni akartam neki rendet csinálni...............

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a bejegyzéshez.