,,Buta lány vagy Elizabet, óóó, de szép a hajad.
A nyakamról majd ledörzsölöm, óóó, a rúzsodat.
A beszéd nem a te asztalod, de a csípőd bomba jó,
Nem is tudom mit tegyek, ilyenkor mi a jó.

Ha veled alszom Elizabet, óóó,
Az mámorító.
Reggel viszont egy ostoba nő, óóó,
Elszomorító!
Az egyik felem feléd húz, de a másik hazafelé,
Elizabet, te kacér nő, ez a helyzet nagyon izé.

Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt, ki érti ezt?

Fura lány ez az Elizabet, óóó,
Most hova megy el?
Az a srác pedig hova nyúlkál, óóó,
A kezeivel?
Gyere vissza Elizabet, az egész csak tréfa volt,
Nélküled én már nem vagyok se élő, se holt.

Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem.''

(KFT)

forrás: http://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/864/kft/elizabet-zeneszoveg.html