Külföldi utazásaim során mindig meglepődöm, mennyire tulajdonukban tartják a férfiakat a nők. A hotel reggelizőjében egy író számára a társadalmi megnyilvánulások igazi tanulmánnyal kecsegtetnek. Félreértés ne essék, nem vagyok kihegyezve a nőkre. Csak óriási az ellentmondás amit mutatnak magukról tudatosan és ösztönből. A büféasztalok előtti teljes bizonytalanság: mit egyek, mit ehetek, mit nem megmutatja, hogy a nők teljesen nem szabadultak még fel a férfi társadalom által diktált több ezer éves rabszolgaságból. A döntés, egy ilyen nehéz döntés, mit egyen a nő reggelire, ahogy a tekintet végigpásztázza az asztal bőséges kínálatát, ahogy a döntés döntéstelensége el uralja a nőt, arra késztet, hogy gondolatban odalépjek hozzá a férje helyett, megfogjam a kezét, oda vigyem a főtt tojásokhoz és kezébe vetessem. Majd az ujjamat a mogyorókrémben megforgatva a szájához tegyem, hagyván hogy megnyalja. Ízlelje az ízét az újamízével. De ebben a pillanatban most egyebet sem csinálok, csak magam elé tartom a La Vanguardia-t, másik kezemben a kávés csésze s az újság felett kikandikálva nézem a gyenge és bizonytalan nő allegóriájának megtestülését. Persze mint meleg férfi, magam is furcsa vagyok. Számomra A nő egy meleg férfi által is birtoklandó. Ahogy mogyorókrémes ujjamat lenyalatom, felfektetem az étkező asztalra, fejem mellkasához nyomom, beszívom mellének tejillatát, karommal dereka mögényúlok, magamhoz roppantom törékenységét, izmaim tűzével elégetem minden bizonytalanságával és emancipált próbálkozásával együtt. De ez megint csak ábrándozás és gondolataim ugrándozása az újság cikk és az előttem ételt kereső nő látványa között. Aztán megjelenik isten a csigával, a férj aki odalép a nőhöz hogy kisegítse a bajból. És ekkor a férj által biztosított magabiztosság hirtelen a nőben életre kelti az emancipált tudatot és fejét hátrafordítva, rámnézve, kezével férje mögé nyúlva elkapja a férje fenekét. Mondjuk úgy, a seggét és belemarkol. Úgy ahogy én is markolnám, de nem itt, hanem egy szoba titkos diszkréciójában és a nő rám néz és a tekintetében benne van a többezer éves emancipációs háborújának diadala: ez a férfi az enyém.