Hahó, kedves pöcisek!

Jártatok a kétezres évek elején a Széchenyi Gyógyfürdő férfi napozóteraszán?
2006-ban kezdtem dolgozni a létesítményben masszőrként, és az első két évben a lábamat sem mertem betenni oda. Azzal rémítgettek a kollégáim, hogy a gyanútlanul betévedő barnulni vágyó fiúkat meztelen pasasok rohanják meg és pár perc múlva már a fenekedet fogva sántikálsz le a lépcsőn. Akkoriban, harminc évesen csak a pornóújságokban csodáltam a dögös ciciken lecsorgó fehér patakokat, a kemény makkok hegyén himbálózó ragadós mézgát, de még 100%-ban nőpárti voltam. A masszőrfülkében aztán nagyon sok férfi nekivetkőzött, felkínálta magát vagy kezelés közben a combomat simogatta, óriási volt a kísértés, nemsokára már magam is hálásan szopogattam a duzzadó makkokat, harapdáltam gyengéden ajkammal a szőrös zacsikat, ízlelgettem a férfitejet. Kísértés, mondom, pedig más kollégáim undorodtak a buzulástól és egy pokol lett volna az életem, ha megtudják, miket csinálok én a fülkémben. Nekem azonban valódi kísértés volt, amikor először fordult a hátára egy felajzott, meztelen francia férfi és tárta elém büszkén meredező furkósbotját. Megszédültem, egész testemben remegve kezdtem olajozni a combját, de ő határozottan a lüktető gyönyörűségére helyezte a kezemet. Azonnal rábuktam és életemben először mohón szopizni kezdtem egy hímtagot. Bő nyállal, élvezettel csináltam, ráadásul hangtalanul, hiszen csak egy vékony műanyag panel választott el Gergőtől, a kétméteres homofób hústoronytól, aki két napon belül kiszekált volna a fürdőből, ha csak egy cuppanást meghall. A kedves vendég is csak halk sóhajjal engedte bele a spermáját a számba. Boldogan nyeltem. A francia felült, felvette a fürdőnadrágját, kezet rázott velem és elhagyta a fülkémet. Gyorsan bekaptam egy mentolos cukorkát és még mindig kicsit szédülve kimentem kezet mosni. Egy hét múlva egy argentín pasas kezdte a lábamat simogatni masszírozás közben, három perc múlva már a leszőrtelenített zacskóját nyalogattam. Szoptam apró néger farkincát, hihetetlen méretű norvégot, egy másodperc alatt eldurranó britet és puha belgát, sáfrányízű indiait és élvezés után is kőkemény hongkongit.
Magyar vendéggel óvakodtam bármibe bonyolódni, csak az átutazó külföldiek kezdeményezésére voltam vevő. Tudjátok, ha egyszer szájára veszi az embert a zuhanyhíradó, perceken belül elterjed a csúnya pletyka a fürdő falain belül, hogy Peti lepippantotta Gergő urat és Jani bácsit.
Így dolgozgattam, havonta egy-két egzotikus gasztroélménnyel gazdagabban, amikor felmerült bennem a férfi napozó meglátogatásának ötlete. Hm, lehet, hogy tényleg kiéhezett meztelen bácsik támadnak le a placcon? Tudnám értékelni! Egy délelőttös műszak után fogtam a törölközőmet, a naptejet, kulacs vizet, felmentem a több sor lépcsőn és szívdobogva benyitottam. Egy hosszú, napsütötte teraszon, amelyet mellig érő kőkorlát választott el a víztéren fürdőzők pillantásaitól, harminc-negyven meztelen férfi hevert napozóágyakon. Némelyek beszélgettek, mások cigiztek és újságot olvastak, olyan is akadt, aki épp zuhanyozott vagy az erkélynek dőlve bámulta a két emelettel lejjebb pancsoló fürdőruhás vendégeket. Mivel éreztem, hogy itt illetlenség sokáig fecskében éktelenkedni, kerestem magamnak egy napozóágyat és gyorsan levetkőztem. Leterítettem a törölközőmet és hanyatt feküdtem. A levegő remegett a nyárban, harapni lehetett a forróságot. Lopva körülnéztem. Nem állt ám mindenkinek a bögyörője, de azért akadt pár középkorú tag, aki szórakozottan ide-oda dobálta a félkemény farkincáját, stírölte a többieket. Akik a kőmellvédnél álltak, azoknak teljes pompájában ágaskodott a cerkájuk, de nemigen mutogatták, csak úgy elvoltak maguknak. Elővettem a naptejemet, rögtön odaugrott egy hatvanas bácsi, segít bekenni a hátamat. Hasra vágódtam és átengedtem magam a kezeinek, de sajnos elég ügyetlenül, darabosan kent, nem esett jól. Azért megköszöntem és hagytam, hadd cirógasson a napsugár, közben figyeltem a szőrös pocakokat, a pöcörőjükkel babráló mancsokat és jól éreztem magam. Egyszer csak a macis ötvenes bácsi, aki addig keresztrejtvényt fejtett, felállt, kinyújtózott és lassú léptekkel a napozóágyam mellé állt, mint aki nézelődik egyet. Igen ám, de a keze közben végig tekintélyes dákóját simogatta. Egyre közelebb araszolt hozzám, a vádlija súrolta a napozóágyamat. A hátamra feküdtem és megmutattam neki, hogy nagyon tetszik, amit látok. Erre már egyenesen verni kezdte a szerszámot, én pedig ösztönösen végigsimítottam a combján, hogy lenyugtassam. Nehogy a végén még itt nyílt színen baleset érje és összeragacsoljon! Ugyanakkor persze rendkívül imponált nekem, hogy rám gerjedt, ettől az én bimballóm is hevesen lüktetett, majdnem leszakadt. Megszédültem, kiszáradt a szám.
- Gyere csak – mondta a bácsi és egy ajtó felé mutatott. A napozók kíváncsi tekintetének kereszttüzében követtem. Kiderült, hogy egy nagyszobányi helység van az ajtó mögött, az egyik sarokban nagyon tisztán tartott vécével. A helység valódi rendeltetése az elkövetkező években is ismeretlen maradt számomra, mindenesetre arra tökéletesnek bizonyult, hogy két-három vágyaktól fűtött férfiember zavartalanul kielégítse bűnös vágyait a falak közt. Persze számolni kellett jövés-menéssel, így az is megesett, hogy az alkalmi partnerrel történő esetednek felajzott szemtanúja, esetleg aktív új résztvevője is akadt, de engem az elején sem zavart, később pedig egyenesen izgatott, ha publikum előtt okoztam örömöt dicső férfitársaimnak, esetleg énnekem lett jó mások szeme láttára. Életemben itt térdelhettem először egyszerre két férfibüszkeség elé, bár őszintén bevallom, a figyelmemet nem tudtam megosztani, így csak az egyik jelentkezővel foglalkoztam, míg a másikuk a látványtól ihletetten magának szerzett örömöt, melyet végül szerencsésen rámspriccelt. Itt esett meg velem az is életemben először, hogy egy bácsi a nyelvével kezelésbe vette a popsilyukamat, amivel hihetetlen gyönyörűséget okozott. Hátul a mai napig szűz vagyok, de onnantól kezdve odakínáltam a püspökfalatomat a vállalkozóknak, és én is sok prosztatát masszíroztam a nyelvemmel. Csuda dolog a férfiszex!
2010-ben egy régóta húzódó szembetegség folytán elvesztettem a látásomat, de fehér bottal az azt követő nyarakon is feltaláltam a férfi napozóba. Az állapotom nemigen zavarta az úriembereket a teraszon, előzékenyen kísértek be a kis helységbe és kezembe, ajkaim közé csúsztatták az ínycsiklandó húsneműt. Aztán jött egy nagy átépítés, a napozószektort lezárták, és mikor újra megnyílt, a vaskalapos igazgatóság megtiltotta a ruha nélküli napfürdőzést. Utána jött a pandémia, én otthagytam a fürdőt és otthonról dolgozok, úgyhogy idestova négy éve egy alkalommal sem tudtam hódolni kulináris szenvedélyemnek. A napozóteraszt tartsa meg jó emlékezetében minden pajkos úriember, aki valaha járt ott! Ki tudja, talán szopiztuk is egymást egykoron...