Ma sem megyek randizni, pedig volna kivel. Udvarias, közvetlen pasas, tud mit kezdeni a vakságommal is, szívesen fogadna a lakásán, ötven perc utazással megközelíthető. Az ötödik üzenetéből már azt is megtudom, hogy imádja, ha szopizzák, de azt még inkább, ha jól beakasztják neki hátulról. Én passzív vagyok, közlöm barátságosan. Persze-persze, majd elleszünk így is, írja, de hátha kedvet kapok közben hozzá és emberesen megkúrom. Én nem fogok senkit emberesen megkúrni, világosítom fel, a férfi nemi szervet szeretem szájjal izgatni, spermát nyelni és az örömszerzéshez kapcsolódó egyéb, nem túlságosan perverz utasításokat végrehajtani, de ez az egész csomag leginkább csak idősebb, 50+ pasiknak jár, nem is értem, miért ír nekem 32 évesen. Azért csak menjek el, jól elleszünk.
Kiskoromtól kezdve komoly időmenedzselési problémáim vannak, magyarán szólva nyakra-főre baszom az időmet, kifolyik a kezem közül, nem bírom utólérni magam. De annyit már megtanultam, hogy egy halványan beígért szopizás miatt nem kelek útra. Odajutás 50 perc. Megdöbbent hangsúly, úristen, ez tényleg vak! Ha nem fordul sarkon és nem szalad el, annak már nagyon lehet örülni. Felmegyünk hozzá. Smúzolás, terefere 25 perc. Végre a kezemben a meleg kuki, szagolgatom, puszilgatom, érzékien nyalogatni kezdem, erre már el is sül. És akkor menni kell, kielégült az uraság, nincs összebújás, pihengetés, erőgyűjtés, cirógatás, halk beszélgetés, puszik, nem, menni kell. Ha kikísér a megállóig, jó, ha már erre sem hajlandó, az a legnagyobb szopás. Újabb 50 perc haza, elment a nap.
Úgyhogy már bele sem kezdek. Inkább levetkőzöm, befekszem az ágyba és arról fantáziálok, hogy négykézláb, kéjesen nyöszörögve nyalogatom egy idős bácsi zacskóját, miközben egy másik idős bácsi a csípőmet markolva ráérősen húzogatja bennem a szerszámát. Negyedóra alatt elmegyek és enyém a nap.