A húszas éveim közepén sosem gondoltam magam másnak, mint heterónak. Volt bennem azonban egyfajta nyitottság, kíváncsiság, ami időről időre megkérdőjelezte a határaimat. Egy régi barátommal történt meg végül az, amire sosem készültem tudatosan, de titokban mindig érdekelt: mi történik, ha a barátság átlép egy másik dimenzióba.

Nem úgy indult, hogy bármi különleges történne. Régi barátok voltunk, akik ezerszer ültek már egymás mellett, beszélgettek, nevettek, néha hallgattak is. Most is csak ennyi volt: csend, közelség és egy érzés, hogy valami megváltozott a levegőben.

Egy este, hosszú beszélgetések és közös emlékek után, a csendben a közelség másként kezdett működni. A tekintete ismerős volt, mégis új. A vállamhoz ért, és bennem valami furcsa bizsergés futott végig – nem félelem, inkább izgalom.

Az első érintés lassú, óvatos volt. Aztán a mozdulatai határozottabbak lettek, és én hagytam, hogy közelebb jöjjön. Nem csókkal próbálkozott, hanem sokkal közvetlenebb gesztussal: a nadrágomhoz nyúlt.

Az a pillanat, amikor először éreztem a kezét ott, ahol addig csak lányok érintését ismertem, egyszerre volt zavarba ejtő és felkavaró. A levegő szinte megfeszült körülöttünk, a szívem hevesebben vert. Egy részem tiltakozott volna, a másik viszont kíváncsi volt, mit hoz ki belőlem. Nem arról szólt, hogy mostantól megváltozik a világom – sokkal inkább arról, hogy engednem kell a kíváncsiságnak.

A testek közelsége, a felfedezés játékossága, a kimondatlan vágyak felszínre törése – mindez egyszerre volt idegen és meglepően természetes. Rájöttem, hogy a vágy néha nem kér magyarázatot, csak megélni akarja önmagát.

Ahogy lassan végigsimított rajtam, az első bizonytalanság hirtelen forrósággá vált. Az érintése óvatosan kezdődött, mintha ő is tapogatózna, de minden újabb mozdulatával bátrabb lett. Éreztem, ahogy a testem reagál, ahogy az idegeim végigfutó bizsergéssel válaszolnak. Nem tudtam volna szavakkal megállítani, és nem is akartam.

Nem terveztük, nem beszéltünk róla – a testek őszintébbek voltak, mint a szavak. A mozdulatai ritmust kaptak, és én egyre inkább átadtam magam annak az ismeretlen, mégis magával ragadó érzésnek. A helyzet különös volt: egy férfi kezét érezni rajtam sosem volt része a forgatókönyvemnek. Mégis természetesnek hatott, mert benne volt a bizalom, az évek közelsége, és valami új, amit addig nem ismertem.

A csendet csak a légzésünk törte meg, ami lassan egyre kapkodóbb lett. A tekintetünk néha találkozott, de nem kellett beszélni. Minden mozdulatban ott volt a kimondatlan üzenet: most nincs szabály, nincs címke, csak az élmény.

Az este nem pusztán testi élmény lett. Sokkal inkább arról szólt, hogy átléptem egy határt, amit korábban élesnek és áthághatatlannak gondoltam. Reggelre nem lettem „más”. Nem gondoltam magam biszexuálisnak, és nem is kerestem új meghatározást. Csak tudtam: a kíváncsiságom egy új kaput nyitott meg bennem, amitől kicsit szabadabb lettem. És bár barátságunk új színekkel gazdagodott, leginkább magamat ismertem meg jobban – azt az énemet, aki mer kíváncsi lenni, és mered élni a pillanatot.

Megértettem, hogy nem mindig a megszokások vagy a címkék vezetik az életet – néha egyetlen kérdés számít:

Mered-e átadni magad a kíváncsiságnak?