Egy kicsit félre teszem aszexuális dolgokat és lelki dolog lenne amit kibeszélnék magamból. Már nagyon régeóta hordom magamban amit nem mondhatok el senkinek,ezért mindenkinek.

A történetem megismeréséhez nagyon régre vissza kell mennem.
Mint utólag kiderült, anyám ha idöben megtudja hogy terhes velem, akkor nem születek meg. Részben ennek is köszönhető és annak is hogy az igazi apám nem vette el feleségül, már születésem után amolyan kallodó gyerek voltam. Mindenkinek csak útban voltam. Már ovis koromban csavarogtam. 7 évesen intézetbe kerültem. Az élet fintora hogy az intézet mellett lakott az igazi apám anyja aki felismert és kivettek az intézetből. 5 évig éltem velük de az az 5 év szinte végig ugy telt hogy szobafogságban voltam. Majd mikor 15 éves lettem, 1980-ban, mivel már nem vették hasznom,apám egyszerüen berakott az autóba és elvitt a szülővárosomba. A város határában a táblánál kirakott és elment. EZt követöen mivel egyetlen egy rokonom sem fogadott be, 5 évig hajléktalan voltam. Vagy ahogy akkoriban nevezték igazi csöves. Szük farmer, koncertek, közben hid alatt, padlásokon, ligetekben aludtam. Közben jártam dolgozni is. Szerettem azt a helyet mert tudták padlásokon élek meg pincékben és elnézték ha néha elkéstem. Volt néhány szerelmi kalandom,de egyik sem teljesedett be.
Leszámitva a gyerek kori szerelmet, az első esetben 17 éves voltam. Összejöttem egy 15 éves lánnyal. Nagyon kivántam,de nem akartam elvenni a szüzességét. Ezért ő hagyott el. Megcsalt egy nagy darab kisebbségi kandurral. De aztán idövel megismerkedtem egy lánnyal. Fura dolog volt. Nem akartam tőle semmit. Nem volt helyes, se igazi jó alakja. Csak egy átlagos csaj. Jó ideig amolyan abrát félre volt. Az autótan intézetben ahol vezetni tanultunk egymás mellett ültünk a padban. Egy idő után kezdett jelezni az ösztön hogy valamit akarhat tőlem. Megkérdeztem megcsókolhatlak ? És ezzel nyilvánvaló vált a dolog. Lényegében ő vette el a szüzességem. hamar rákaptam a dologra. tetszett a dolog, dugtam volna éjjel nappal. De, aztán az is kiderült hogy neki más elképzelése van a szexről. Elégitsem ki és az nekem is jó. Valami ilyesmi. Orál szexről hallani se akart, persze az tetszett neki ha én csináltam. Ugy hozta az élet,hogy megcsaltam. Egy olyan lánnyal aki nagyon is élvezte és szerette az orál szeet. Lebuktunk. Pont az közben nyitott ránk. Ment a duli-fuli egy-két napig aztán minden rendben volt, ujra vele kellett szexelnem.
Egyszer csak terhes lett. Akkor boldog voltam, lesz gyerekem. Sokat ábrándoztam milyen lesz, mi hogyan... A lány szülei, annak ellenére hogy akkor már 20 éves volt, tüzzel vassal tiltották tölem. Nem volt mit tenni, beadták a derekuk, hiszen jön a baba. Aztán összeházasodtunk.
És ekkor jöttek a bajok. Még elötte azon fantáziáltam örvendeztem hogy hogy együtt fogunk lakni, hu aztán mennyit szexelhetünk, Éjjel-nappal.
De hamar rákellett jönnöm ez nem egészen igy lesz. Alig pár év telt el, tán 5 év, és esténként ő fáradt, nincs kedve szexhez. Sok sok éjszakán át kinlodtam, és lelkileg is megviselt. Kérdezgettem mi a baj velem, miért nem akarja. Választ ugyan nem kaptam de nyilvánvalóvá vált számomra az egész történet. Arra kellettem neki hogy legyen valaki aki kiszakitja a szülői szigoru felügyelet alol. Ma elsem tudjuk képzelni hogy ilyen is lehetséges,de akkor volt. 20-21 évesen nem mehetet akárhova. Lekellett adnia a fizetését szüleinek. Kőkemény gyeplőn fogták. Én voltam az aki ebből kiszakitotta. Csakhogy nálam az idő mulásával, az éjszakai elfordulások, a hagyjam békén dolgok miatt, valami ott bent eltört. összetört az álmom, az elképezlésem hogyan szeretnék élni. Elhidegültem tőle. Ekkor kb 25 éves voltam. de volt 2 gyerekünk. Értük bármit megtettem volna. Sokáig befogtam a számat, mindenbe beletörödtem miattuk. De egy nap megismerkedtem egy munkatárs lánnyal. Ez is nagyon fura volt. Egyszerü hétköznapi lány. Váló félben volt. Magam sem tudom miért vagy hogyan, de vágytam a közelségére. Egész müszak alatt alig vártam a közelében lehessek. Szinte vonzott mint a mágnes. Az is kiderült hogy ő is igy érez. Összejöttem vele. Megcsaltam a feleségem. A vele eltöltött szexet egyszerüen nem tudom leirni. Nincsenek rá szavak. Életemben soha nem éreztem azt amit vele. Megszerettük egymást. Végül elváltam és összeköltöztünk. A gyerekeimet látogattam rendszeresen. A volt feleségem minden alkalommal sirva könyörgött menjek vissza hozzá. Vissza kellett költöznia a szüleihez a gyerekekkel együtt. A gyerekeim is térdeltek elöttem ugy könyörögtek menjek vissza. Ismét összetörtem. 1 évig birtam ezt a kettösséget. Ott hagytam azt a lányt akivel boldogan élhettem volna és vissza mentem a volt feleségemhez és gyerekeimhez. Akkor leszögetzetm hogy csak a gyerekek miatt. Onnantól kezdve többet nem voltam képes megfogni a feleségem kezét. Frusztrált, ideges lettem ha megakarta fogni a kezem. Szexet se akartam vele. Együtt éltünk, de lelkem mélyén mint egy idegen lenne. Idövel persze kezdtem érezni némi sztimpátiát iránta, végülis együtt éltünk. Mindvégig az a másik lányt járt az eszemben. Még ma is. Őt szerettem akkor is és ma is. Talán megtehettem volna hogy szeretönek tartom de kegyetlenségnek éreztem. Ha azt teszem nem lehetet tvolna teljes élete. Bármennyire is szerettem ,azt akartam találja meg aki boldoggá tudja tenni. Akinek szülhet gyerekeket. Eltelt 30 év. Nap mint nap rá gondoltam, az emlékét örizgettem emlékeimben. És találkoztunk.
Kiderült, utánam összejött még egy pasival. Szült 2 gyereket. Elmondta ekkor értette meg hogy miért mentem vissza a gyerekeimhez. Ő is ezt tette volna. Az is kdierült hogy egy súlyosan bántalmazó kapcsolatban élt. fegyverrel fenyegette a férje, meg hasonlók. Egy pokol volt az élete mellette,elváltak. Tettem egy próbát hogy talán ujra kezdhetjük. Nem müködött nála. Nem akar többet látni. Közben özvegy lettem.
Ugy éltem le az életem hogy az álmaim, fantáziám, emlékek tartottak életben, kitartást adott a minden napokban. Volt néhány év ami szép volt,de a legtöbb a szenvedés és kinlódás. Nem anyagilag mert arra nem panaszkodhatok. Hanem érzelmileg fogolynak érztem magam.
Igazából, talán nincs is okom panaszra. Szerettek engem, csak nem tudtam viszonozni mert azt nem azt szerettem aki engem szeretet.
Furcsa dolog az emberi elme. Képesek vagyunk olyan ember iránt mély szerelmet érezni akit már nem is ismerünk, elfelejtjük, nem találkozunk vele. pusztán az emléke él bennünk. Volt idö mikor majdnem beleőrültem a dolgok súlyába. Az internetes játékok virtuális világába menekültem. Szinte szó szerint 20 éve egy virtuális világban élek. Sárkányokon repülök, dinók elől menekülök....Arra is rájöttem,az elmém hogy megvédjen, bizonyos dolgokat törölt az emlékeimből. Sok dolog van amire már nem emlékszek azzal a lánnyal töltött 1 évből. És mégis, ő látni se akar,de én szeretem őt. nem tudom elfelejteni és már nem is akarom. Gondolkodtam mihez kezdjek özvegyi életemmel. Rájöttem , nem lennék képes szeretni senkit.Talán együtt élni igen,de szeretni nem. Szivemben még mindig az a lány él.Valószinüleg mások is vannak igy. Valakivel együtt élnek de lelkük titkos mélyén valaki mást szeretnek. Azt a nagy Őt.
Ha rátaláltok egymásban arra a NAGY Ő-re becsüljétek meg.