Különösen érdekes kérdés, hogy miért keresnek egyes nők kizárólag egyedülálló férfiakat laza kapcsolatok céljából. Emellett figyelemre méltó az is, hogy egy egyedülálló férfi, aki évek óta sorozatos kapcsolatokban él, talán több szexuális partnert vonz magához, mint az, aki nyitott kapcsolatban él. De vajon ez a férfi, aki monogámként definiálja magát, valóban igazat mond? E kérdések provokatív megközelítése lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak a szexualitás és párkapcsolatok felszínes rétegeit, hanem azok mögöttes erkölcsi, pszichológiai és társadalmi összefüggéseit is vizsgáljuk.

Az egyedülállóság korábban gyakran az éretlenség vagy sikertelenség jeleként jelent meg, ám ma már egyre inkább a szabadság, önállóság és személyes fejlődés szimbólumává válik. De hogyan jutottunk el idáig? A hagyományos társadalmi normák szerint a párkapcsolatok célja a stabilitás és családalapítás. Azonban a 21. században ezek az elvárások jelentősen fellazultak, különösen a nyugati kultúrákban. A fiatalabb generációk számára az egyedülállóság már nem szégyen, hanem életmód-választás. Ez a változás természetesen a szexualitás megélését is érinti: egyre több ember számára válik elfogadhatóvá, hogy egyedülállóként több szexuális partnerrel lépjen kapcsolatba anélkül, hogy elköteleződést vállalna. A férfiak szexuális életét az egyedülállóság időszakában gyakran a szabadság és a lehetőségek bősége határozza meg. Az „egyedülálló férfi” fogalma sok nő számára vonzóvá válhat, különösen azok számára, akik kizárólag laza kapcsolatokra vágynak. Az ilyen férfiak nem hordozzák magukkal a kötöttség terhét, és egyszerűbbé teszik az együttlétet. Az elköteleződés hiánya, a függetlenség és az életviteli rugalmasság mind olyan tényezők, amelyek miatt sok nő inkább az egyedülálló férfiakat választja alkalmi kapcsolatokhoz. A monogámia hagyományosan azt jelentette, hogy egy személy kizárólag egy partnerrel él szexuális és érzelmi kapcsolatban. Azonban az, hogy valaki egyszerre csak egy partnerrel van együtt, de sorozatosan új partnereket keres, új megvilágításba helyezi ezt a fogalmat. Ez a „sorozatos monogámia” olyan jelenség, amely felveti a kérdést: vajon ezek az egyedülálló férfiak valóban monogámnak tekinthetők, vagy csak a társadalmi normákhoz igazították viselkedésüket? Az a férfi, aki évek óta szingliként él, potenciálisan több szexuális partnerrel létesíthet kapcsolatot, mint az, aki nyitott kapcsolatban él. A nyitott kapcsolatokban ugyanis gyakran szigorú szabályok szabályozzák a külső kapcsolatok számát és természetét. Az egyedülálló férfi ezzel szemben szabadságot élvez, ami lehetővé teszi számára, hogy korlátlanul fedezze fel szexualitását. Az egyedülálló férfi, aki kizárólag egy-egy partnerrel lép kapcsolatba, majd idővel másik partnerre vált, gyakran monogámként definiálja magát. De vajon ez valóban megfelel a monogámia lényegének? Az a tény, hogy idővel több partnerrel is kapcsolatba kerül, aláássa ezt a definíciót. Itt merül fel a kérdés: a monogámia csak időbeli korlátok között értelmezhető, vagy a kapcsolatok számának tekintetében is?

Egyes nők azért választanak egyedülálló férfiakat alkalmi kapcsolatokra, mert így elkerülhetik a bonyodalmakat és érzelmi kötődéseket, amelyeket egy foglalt férfi jelenthet. A férfiak számára ugyanakkor ez az életmód lehetőséget kínál arra, hogy elkerüljék a hosszú távú elköteleződést, miközben szexuális igényeiket kielégítik. A modern párkapcsolati kultúra arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk a monogámia fogalmát. Az egyedülálló férfiak szexualitása, különösen azoké, akik sorozatos kapcsolatokat keresnek, azt mutatja, hogy a monogámia nem feltétlenül az exkluzivitást jelenti. Ehelyett az a kérdés merül fel, hogy az emberek mennyire képesek őszintén megélni és definiálni kapcsolataikat a saját értékrendjük szerint. A szexualitás megítélése és a párkapcsolatok dinamikája továbbra is változik. A jövőben talán kevésbé lesz fontos a „monogámia” hagyományos értelmezése, és inkább a kapcsolatok minőségére, őszinteségére és kölcsönösségére helyeződik a hangsúly.