Nemrég találkoztam egy különleges nővel online. A története nemcsak megérintett, hanem segített jobban megérteni, hogy a gyerekkorunk élményei milyen mélyen hatnak ránk, és hogyan befolyásolják nemcsak az érzéseinket, de a párkapcsolatainkat és a szexualitásunkat is. Őszintén elmesélte, mit érzett, mire vágyik, és milyen régi sebek határozzák meg, hogyan látja önmagát és a világot. Úgy érzem, sokan magunkra ismerhetünk az ő történetében.

Hívjuk őt Katalinnak. Már gyerekként úgy érezte, nem kapott elég figyelmet és szeretetet otthon. Az anyukája mindig elfoglalt volt, az apukája pedig érzelmileg távolságtartó. Katalin gyakran gondolta azt, hogy nem elég fontos. Ezek az érzések aztán végigkísérték az életét: felnőttként is küzd azzal, hogy bizonyítson – másoknak és saját magának is. A kapcsolataiban pedig különösen érezhető ez: olyan partnert keres, aki gondoskodik róla, és teljes figyelemmel fordul felé. Katalin elárulta, hogy gyakran fantáziál arról, hogy valaki domináns szerepben irányítja őt, miközben ő teljesen átadja magát. Ez elsőre talán csak szexuális preferenciának tűnik, de valójában mélyebb érzelmi gyökerei vannak. Gyerekként nem kapta meg a biztonságot és törődést, ezért felnőttként vágyik rá – akár ilyen formában is. Katalin vágyai és fantáziái nem légből kapottak, és nem is „furcsák”. A pszichológia ezt a jelenséget „újrajátszásnak” nevezi. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk újraélni és feldolgozni a múltunkat, akár olyan helyzetekben, amiket mi magunk teremtünk. Katalin például olyan szerepjátékokról álmodozik, ahol gondoskodnak róla, vagy ahol teljesen alárendelheti magát egy partnernek. Ezek a fantáziák számára nem „perverziók”, hanem lehetőségek arra, hogy azokat az érzelmeket, amelyeket gyerekként hiányolt, biztonságos környezetben átélhesse.

A szexualitás sokszor többről szól, mint a testi örömökről. Sok esetben eszköz lehet arra, hogy a régi érzelmi hiányokat pótoljuk. A BDSM például – ami a dominancia és alárendeltség dinamikájára épít – nemcsak a hatalom játékáról szól, hanem arról is, hogy bizalmat és érzelmi intimitást építsen. Katalin számára ezek az élmények egyfajta „terápiát” jelentenek: itt átélheti azt a törődést és biztonságot, amit korábban nem kapott meg. Katalin másik fontos vágya, hogy észrevegyék, hogy figyeljenek rá. Elmondta, hogy amikor megmutatja magát másoknak – akár online, akár személyesen –, úgy érzi, kicsit kevésbé magányos a világban. Ez az exhibicionizmus egy mély figyelemigényt tükröz. Gyerekként gyakran érezte magát láthatatlannak, ezért felnőttként tudatosan keres olyan helyzeteket, ahol a középpontban lehet. Ez nem csak egyfajta játék számára. Amikor elismerést kap, az megerősíti benne, hogy fontos, hogy értékes. Egy-egy pozitív visszajelzés számára nemcsak öröm, hanem gyógyulás is.

Mindannyiunk vágyai mögött ott húzódnak az érzelmeink és a múltunk tapasztalatai. Ha valaki egy szokatlan kapcsolati vagy szexuális dinamikát keres, fontosabb azt megérteni, mint megítélni. Ezek a vágyak sokszor arról szólnak, hogy valami hiányt pótoljunk, valamit helyreállítsunk magunkban. Az ismerkedésben, de akár egy meglévő kapcsolatban is fontos, hogy nyitottak legyünk a másik érzéseire. Ha megértjük, hogy a vágyai mögött mi húzódik, akkor nemcsak közelebb kerülhetünk hozzá, de talán még saját magunkat is jobban megértjük. Katalin megmutatta nekem, hogy a sebezhetőség nem gyengeség. Éppen ellenkezőleg: az, hogy képes nyíltan beszélni az érzéseiről és vágyairól, azt jelzi, hogy hatalmas ereje van. Mindannyian hordozunk sebeket, és mindannyian keressük azokat a kapcsolatokat, amelyek gyógyíthatnak minket.