Van egy mondás, miszerint “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”.

Másnap reggel, arra ébredtem, hogy az arcom simogatja.
- Ébresztő álomszuszék, 8 óra, mikor lesz az első előadásod?
- Mennyi? 9-kor, s ráadásul katalógusos.
- Az jó, mert nekem is.
- Akkor siessünk, nem kellene lekésni.
- Kár, azt hittem előbb kelsz, bár ahogy néztem, van aki már korábban felébredt. - Majd kezet fogott legújabb pajtásával. - Na mindegy, akkor már nem tudom meg hogy szerepel, ha reggel vigyázzba vágja magát.

Gyors zuhany után felkaptam a ruháimat, közben ő is elkészült, elrohantunk a buszig, majd a végállomásnál, egy puszival, s egy “köszi az estét”-tel újra elváltak útjaink.

Pár napig még váltogattunk pár üzenetet, de utána teljes csend egy hétig.
A rádió csendet ő törte meg. Bedobta egy péntek esti koncert ötletét, ha már egy hétre vagyunk a vizsgaidőszaktól, szombaton úgysem akar tanulni, menjünk el egyet kirándulni, de nem randi.

Így történt, hogy közel 2 hét után újra összefutunk.
Gondoltam, majd ott találkozunk, lamentáltam, most vigyek-e virágot, vagy csak szimplán legyek laza. A péntekem is dolgozós napom volt, a monitor előtt koncentrálás, s tesztelés, s algoritmusok unalmas implementálása közben egy üzenet siklatta ki a figyelmemet. “Előtte egy gyors szex? Nem lesz olyan feszengős a koncert sem.” Ahha, akkor ez egy olyan nem randi, ami azzal kezdődik, amivel másnak a randi végződik. “Ok, nálad?” “Igen, fél 7-re érj ide, 8-kor már koncert kezdés van”.

Munka után hazaértem, zuhany, borotva, deo, parfüm, vasalt ing, gumi, indulás.

Fél7-kor csöngettem, nem volt szívbajos, egy szál semmiben nyitott ajtót. - Azt hittem nem is jössz - rántott be az övemnél fogva, míg én fél kézzel húztam be magam után az ajtót - s egyedül kell befejeznem a masztizást.

Nem teketóriázott, kicsatolta az övem, a alsógatyámmal együtt rántotta le a nadrágomat, s kapta be, a teljesen felkészületlen szerszámot.
- Imádom én felkészíteni- s vette újra a szájába. Nem kellett sok, míg kemény lett, le is tudtam dobni magamról a ruháimat.
Az ölembe kaptam, átkulcsolta a derekamat a lábaival, elindultam vele a hálóba, s végig piszok mohón faltuk egymás ajkait. Párszor azért sikerült, ennek annak nekimenni, de ez már csak ilyen.

Ledobtam az ágyra hanyatt, épp helyezkedtem volna kényelmes pózba egy kis nyalakodáshoz, de megállított, benyúlt két ujjal, kihúzta, s egy nagyjából 10 centis punci nedv csíkot húzott. - Nekem nem kell már semmilyen előjáték, de szerintem neked se! - Majd ezzel a lendülettel tépte is ketté az óvszeres tasakot, nyomott hanyatt, kapta be a gumit, s húzta szájjal a farkamra. Vagyis, húzta volna, csak pont fordítva sikerült megindítani, a fenéért nem akart megindulni.
- Fene, a héten többször is a kedvenc dildómon gyakoroltam, hogy menjen elsőre. Inkább veszek elő egy másikat, biztos ami biztos. - adott kezembe egy újat - De ezt inkább húzd fel te gyorsan!

Rutinosan görgettem fel, s mire felfogtam volna, már lepett is át rajtam, s tűnt el benne a makkom. Majd a fele, s végül az egész, tövig.
Tüzelt, sőt… lángolt a puncija. Felsóhajtott - Ahh, pont ilyenre számítottam! - Az én fejemben is pont ugyan ez a gondolat volt. - El nem tudod képzelni mennyit fantáziálgattam róla, milyen lesz. Na pont nem ilyen, pont az ideális méret. Minek kell ez a fránya taktikázás?
- Én nem taktikáztam, te köszöntél el puszival.
- Hát, nem is dugtunk!
- Ja, hogy ez, ennyin múlik?
- Nem, de hogy nézne már az ki, hogy én rángatlak vissza, hogy csókolj meg?
- Akkor most van mit bepótolnunk, -húzva magamhoz, - nincs több taktika.
- Ne is legyen - majd szájon puszilt - csak tedd, s mondd amire vá…- Folytottam belé a szót, mert mindketten tudtuk mit akar mondani. A csókja más lett. Nem volt mohó, nem volt erőszakos, nem pörgött a nyelve. Finomkodó lett, ahogy az enyém is. Kicsit feljebb húztam, hogy magamhoz szorítva, alulról tudjam khm. Dugni. Egy ideig, így, összefonódva, egymás csókját visszalehelve, felhümmögve élveztük a gyönyört, majd, fel egyenesedett, felül, s elkezdett lovagolni rajtam. Átvette az irányítást. Az órára nézett - 8 percünk van öltözéssel együtt, besegítek, menni fog? - s kezdett játszani magán, míg a teste fel-le mozgott rajtam, s az ágy nyikorgásának ritmusa eléggé vitathatatlanná tette a szomszédok számára mi történik itt.
Fél perc se kellett, egyikünknek se. Egy gyors, s jelentéktelen, de annál inkább feszültség levezető orgazmus után, pattantunk is fel, hámoztam le a gumit magamról. Gyors alvázmosás, nyúlok az alsógatyámért, ő már egy térdig érő ruhában rakja be a fülbevalóit, s közben engem figyel a tükörből. - Hagyd, úgyse kell az - húzta fel a ruha alsó részét - rajtam sincs bugyi.

Így indultunk el sietve, az esti koncertre. Pont lekésve az első számot. Nem különösképpen zavart, úgyis jobban szeretek hátul állni, a söntéshez közel, ahol hallani is lehet a másikat. Végigbeszélgettük a koncert jórészét, néha táncoltunk, néha csak előttem állva riszált, nem egyszer, véletlenül pont úgy, hogy, a fenekét “ottfelejtve”, megvárja, míg a len nadrágon át, jól érezze, hogy cseppet sem közömbös számomra amit tesz. A baj, hogy ezt, mármint az alsónadrág hiányából fakadó, könnyed sátorállítást bárki láthatta, aki nem a színpad felé tekintett. - Ne szívass már, tudod jól, hogy ez bárkit felhúzna, legalább ne ennyi ember előtt - mondtam a fülébe hajolva.
- Nézz már körbe, mindenki ezt csinálja. Különben is, nincs mit szégyelni. Legalább látják azok a befordult szüfrazsettek, miből maradnak ki. - miközben oldalra biccentett, jelezve kikre gondolt - Menjünk inkább, hűtsük le magunk.

Pár… jópár fröccs után egyikünk se volt szomjas, s közben már rég a koncert utáni levezető retro buli tartott.

Táncoltunk, pörögtünk, forogtunk, pár ismerős arcba futottunk, köszöngettünk. Néha el-elveszítettük egymást, időnként előkerült a másik, sőt, egy kicsit le is mondtam róla, hogy nem egyedül megyek haza.
Épp a mosdó felé tartottam, fókuszáltan, célirányosan, de a célt, csak éppen, véletlenszerű hullámfüggvénnyel leírható pályán, mikor pont elém toppant - Egy ideje téged kereslek, azt hittem, már hazamentél.
- Megfordult a fejemben - válaszoltam, némiképp túl dramatizált hangsúllyal. - Mi a terv? Hogy bírod, én bevallom, kezdek fáradni.
- Mehetünk.
- Mosdó, s részemről OK.
- Jobb ötletem van - kapta el a kezem - megyek én is.- s húzott a női mosdó felé.
- Ne már a ez a női!
- Épp azért, legalább zárható.- kacsintott, s húzott tovább - Kívánlak! - simított egyet a nadrágomon.
Több se kellett, toppantunk be a női mosdóba, s azonnal az első “kabinba”. Hátat fordított nekem, s emelte fel a ruháját. - Mire vársz, vágd be? Gumi? -kérdezte.
- A táskámban a ruhatárban. - jött a hangos felismerés.
- Akkor majd vigyázunk! - hangzott el, a szokásos mondat, amit mindenki ismer, egy nem tervezett babavárás elött, miközben ütemesen járt a keze, az egyre keményedő szerszámon. - Szólj ha nem bírod!

Nem volt száraz, de csatakos sem. Pont az az állapot, amikor a feje még be tud csusszanni, de ha picit segítesz rajta, nyállal, akkor eléri a célját. S bent is volt. Nem akartam sietni, tempót diktálni, ki szerettem volna élvezni minden lökést. Persze ez leírva baromi egyszerűen hangzik, de leginkább szerencsétlenkedtünk. Nem igazan volt meg a jó póz, láb tartás, hol a feje koppant a kabin falán, hol a válla. Az egyik lábát a fajanszra téve, pont találunk egy jó szöget, ami mindkettőnknek elfogadható volt.
Nem tartott sokáig, talán 1.5 perc után, ebben a helyzetben éreztem, hogy elég közel vagyok. - Hol tartasz? - kérdeztem. - Sehol, annyira spicces vagyok, nem fogok tudni elmenni. - Hát, én meg nem hazárdíroznék tovább. - mondtam. - Az jó, én se, de jó móka volt.- majd húztam be belőle.
Reszéről egy gyors törlés nedves törlőkendővel, én meg álló brével álltam addig mellette, már felhúzott gatyával.
- Na így csak nem jöhetsz ki - mutatott a sátorra - ezt le kell lohasztani.

Lehúzta a sliccem, s nagyon gyorsan el is intézett. Nem kapta be, nem nyelte le, hanem úgy, ott helyben, a wc padlójára jutott az adagból. - Meg vagyunk, hazáig ez így el is lesz, legalább bírni is fogod.
Viszonylag gyorsan le is lankadt, nem kellett sokat várnunk.
Az előtérben kamasz lányok vihogtak, mikor kijöttünk ketten a fülkéből, valószínűleg mindent IS hallottak.

Az út hosszú volt, de pikkpakk eltelt. A buszon teljesen megszűnt az idő, mint két kamasz, végig egymásra voltunk tapadva. Ahogy megérkeztünk, ugrottunk a zuhany alá. Persze a vetkőzés szokatlan volt a nadrágra jutó közben megszáradt spermától, s akkor vetem észre, hogy azért az ő ruhájára is jutott, ami szépen össze is tapadt.
Végeztünk a zuhannyal, fogmosás után bújtunk is az ágyba, pizsamában, hogy eltegyük magunk másnapra.

Vagy fél órát forgolódtunk, mire megszólalt: - Te sem tudsz aludni mi? - Nem hát. - válaszoltam.
- Miért is? - kérdezte, de hangján hallatszott, hogy tudja a választ.
- Most mit is csinálunk?
- Jól érezzük magunk. Vagy nem?
- Végülis, de, de mi lesz ezután?
- Ne agyalj. Majd kiderül. Tart míg tart.

Folytattuk a beszélgetést még egy ideig, de ebben az utolsó három mondanban minden benne volt. Tesszük ami jól esik, ismerkedünk másokkal is, szervezünk közös programokat, de nem járunk. Nekem úgyis Erasmus lesz, neki diploma után beindul a karierje, de legalábbis a gyakorlat miatt úgyse mesz ideje semmire se, fél évet látunk előre.
- Viszont, valami abbamaradt, s belőlem meg kiment az alkohol. - zárta le a beszélgetést.

Vagy egy órát szexeltünk, vagyis inkább keféltünk, a szó szoros értelmében. Persze az alkohol egyikünkből se ment ki teljesen, fűtött is rendesen. Megannyi póz, őrült csattogás, után, megállapítottuk, hogy egyikünk se tud elmenni. Reszelhetünk tovább, de ebből orgazmus nem lesz. Ledőltünk, elindított valami sorozatot a laptopján, de már a főcímre sem emlékszem, olyan gyorsan el is aludtam.