A szerelem

A szerelem tánca lágyan ölel,
Mint selymes szellő, mely testre lehel.
Bőrödre írom, mit nem mondhatok,
Érzésed perzsel, s én elolvadok.

Ujjaid lüktetve simítanak,
Csendedben hallom a vágy szavakat.
Egyetlen érintés, egy halk sóhaj,
Az éjben miénk most minden sóvár.

Ajkadon táncol a vágy íze még,
Szemedben ég egy titkos, forró fény.
Lassan közeledsz, s a távolság szűk,
Szívem ritmusára dobban a tűz.

Karodban forrnak az órák s a percek,
Mint hullámok, testünk újra keresnek.
Nem szólnak már szavak, csak bőr beszél,
Mélyen, hol a csend is lángra kél.

Forró lélegzet játszik a bőrön,
Mint lágy víz, halkan, rejtve hömpölyög.
A pillanat mélye hív és ragad,
Összefon minket az édes szakadék alatt.

Nem marad más, csak a testek zenéje,
Az éj selymében egyre mélyebb lépte.
Összefolynak a vágy és a remény,
Tudom, hogy most minden tiéd.

S amikor csendben szívünk lecsillapul,
Karodban pihen a vágy nyugalmat hull.
Bőrödön érzem, hogy nem múlik el,
A szerelem mindig visszatér, ha kell.