Munkahelyi meglepetés

A munkahelyem mindig egy hely volt, ahol szakmailag kiteljesedhettem, de sosem gondoltam volna, hogy ott találok rá valakire, aki igazán megérti és elfogadja azt az oldalamat, amit hosszú ideje rejtegettem. Sőt, nem is csak egy valakire...

Az iroda falai között, a számítógépek zúgása és a mindennapi feladatok súlya alatt egy rejtett világot őriztem magamban: azt a vágyat, hogy nőies ruhákba bújjak, és így éljem meg az identitásom egy másik részét.

Péter már egy ideje a csapatunk tagja volt. Határozott kisugárzása és magabiztos fellépése mindig is vonzott. Nem csak a munkájában volt domináns, hanem a mindennapi életben is sugárzott belőle valami, amitől az ember biztonságban érezhette magát. Én azonban sosem gondoltam volna, hogy ez a vonzalom kölcsönös lehet.

Egy hosszú nap után, amikor már mindenki hazament, én még az irodában maradtam, hogy befejezzem a munkám. Az egyik szekrényben tartottam néhány női ruhadarabot, amiket időnként magamra öltöttem, amikor egyedül voltam. Aznap este is így tettem. A csipkés fehérnemű és a selyemharisnya egyfajta megnyugvást adott, segített kiszakadni a stresszből. Az érzés, ahogy a selymes anyag a bőrömhöz simult, mindig izgalommal töltött el. A tükör előtt pózoltam, csodálva magam a nőies öltözetben. Ahogy a szívem gyorsabban vert, éreztem, hogy nem vagyok egyedül.

Az ajtó lassan nyílt ki, és belépett Péter. Meglepett pillantással figyelte a jelenetet, majd lassan elmosolyodott.

- Szóval, ez a titkod – mondta csendesen, ahogy közelebb lépett.

Zavartan próbáltam elrejteni magam, de ő finoman megfogta a kezem, megakadályozva a mozdulatot. Szemei kíváncsian fürkészték az arcomat, majd finoman az ajkamra hajolt. A csókja lágy volt, mégis szenvedélyes, mintha tudta volna, hogy pontosan mire vágyom.

- Nem kell szégyenkezned – suttogta. – Gyönyörű vagy így.

Ahogy Péter közelebb húzott magához, a szívem kalapálni kezdett. Érezhetően élvezte a helyzetet, és én sem tudtam ellenállni. Keze gyengéden siklott végig a hátamon, majd finoman megérintette a bilincset, amit magával hozott. Megkötözött, de a mozdulataiban volt valami gyengédség, ami megnyugtatott.

Ekkor lépett be a szobába Tamás, Péter barátja. Nem tudtam, hogy ő is itt van, de azonnal megértettem a helyzetet. Tamás lassan közelebb jött, és mosolyogva figyelte, ahogy Péter tovább játszik velem. Ketten együtt valami különlegeset teremtettek, ahol egyszerre voltam kiszolgáltatott és védett.

Péter lassan hátrahúzott az íróasztalodhoz, ahol finoman hátradöntött. Tamás elővett egy selyemkendőt, amivel bekötötte a szememet, teljesen kiszolgáltatottá téve engem az érintéseiknek. Péter keze finoman siklott végig a combomon, ahogy lassan lehúzta rólam a bugyit. Éreztem, ahogy az izgalom fokozódik bennem, és a várakozás szinte elviselhetetlenné vált.

Tamás közben mögém lépett, és finoman masszírozni kezdte a vállamat, miközben Péter egyre lejjebb haladt, végül gyengéden megérintve ott, ahol a legjobban vágytam rá. Az érzés felvillanyozó volt, és halk nyögés hagyta el az ajkaimat.

- Látod, milyen gyönyörű vagy? – suttogta Péter, majd finoman belém hatolt. Az érzés intenzív volt, de Péter mozdulatai lágyak és figyelmesek maradtak. Minden egyes lökésével egyre mélyebbre hatolt bennem, miközben Tamás továbbra is gyengéden simogatta a testemet.

Ahogy Péter ritmusa fokozódott, éreztem, hogy közeledik a csúcs. Tamás közben hátralépett, és Péter mellé lépett. A két férfi összehangoltan mozgott, egyikük sem sietett, minden mozdulatuk az én gyönyörömre irányult.

- Most én jövök – mondta Tamás, és lassan Péter helyére lépett. Tamás erősebb volt, és mozdulatai határozottabbak voltak, de Péter gyengéd érintései még mindig ott voltak a bőrömön.

Az érzés, ahogy Tamás mélyebbre és mélyebbre hatolt bennem, miközben Péter finoman csókolt, egyszerre volt túláradó és kielégítő. Minden egyes lökésükkel közelebb kerültem a csúcshoz, és végül, amikor mindketten egyszerre értek el, az érzés szinte robbanásszerű volt.

Az éjszaka végén, amikor minden elcsendesedett, és a kötél lassan lekerült rólam, Péter és Tamás mindketten mosolyogva néztek rám. A pillanat különleges volt, és tudtam, hogy soha nem felejtem el ezt az estét.

- Köszönöm – suttogtam halkan, miközben visszaöltöztem a mindennapi ruháimba.

- Bármikor – válaszolta Péter egy kacsintással, majd finoman megcsókolt.

Ahogy kiléptem az irodából, tudtam, hogy valami megváltozott bennem. Az esték, amikor női fehérneműbe bújtam, már nem csak titkos menedékek voltak, hanem egy különleges kapocs is, ami összekötött Péterrel és Tamással.