Nyári kaland

Nagypapa vagyok, már a leginkább csak az unokáimmal játszom, ha épp szükség van rá. Múlt évben is így történt. Lementünk, hogy keressünk egy játszóteret. Én javasoltam, hogy sétáljunk kicsit, menjünk olyan helyre, ahol még nem voltunk. Az unokáimnak tetszett az ötlet. Találomra mentünk ismeretlen utcákon, amikor egy ismeretlen játszóteret pillantottam meg, ahol még soha nem jártunk, de jó játékok voltak.
A gyerekek persze előrerohantak, én meg inkább egy padot kerestem, ahonnan látom őket, de elég távolt van tőlük, hogy ne érezzék azt, hogy minden mozdulatukat figyelem.
Sajnos a padon már ült valaki, úgyhogy engedélyt kértem, hogy én is leülhessek. Egy fiatal anyuka volt, aki végigmért, mielőtt válaszolt volna. Megborzongtam, mert ez a végimérés valahogy inkább olyan volt, mint ha mértéket vett volna rólam, hogy besoroljon, melyik csoportba helyezne. Izgatott a dolog, amit rögtön mutatott a dudorodó nadrágom. Amikor szeme oda tévedt, megnyalta a szája szélét és azt mondta, persze, üljön ide, mellém.
És mosolygott, de olyan mosollyal, ahogy már régen mosolyogtak rám.
Próbáltam kicsit megnyugodni, leültem és kerestem az unokákat, lestem, mit csinálnak, de nagyon jól elvoltak az ismeretlen játékokkal, a nagy várban bújócskáztak, a kötélen egymás után másztak fel, szóval el is felejtették, hogy ott vagyok.
Aztán kissé megszeppenve néztem oldalra, mert a mellettem ülő nő keze hozzám ért és határozottan kezdte simogatni a combomat. Ekkor már nem bírtam tovább, farkam keményen meredt, kinyomva a vékony nyár sortom tetejét.
Éreztem, hogy az arcomba megy a vér és én is elindultam a pad szélén tapogatózva felé. De én nem oldalra mentem, hanem hátulra és egy merész ötlettel kezdtem benyomni a kezem a szoknyáta alá. Tökéletes természetességgel emelkedett meg a popsija, s közban húzta hátra a szoknyáját, hogy az ujjaim aláférjenek. Pillanatok alatt benne voltak az ujjaim a tocsogós puncijában és rácsusszantak a csiklójára. Ő csak nézett rám, mosolygott, mellbimbói megfeszültek. Egy szájrándulás jelezte, hogy eljutott a csúcsra. Kicsit még maradtam a kezemmel a helyemen, élveztem a nedvet, ami szinte ömlött belőle, aztán visszahúztam a kezem és lenyaltam az ujjaim. Csodás illata volt.
Kicsit rá tudnál nézni a kislányomra, kérdezte. Át kell vennem a ruhám. Hát persze, válaszoltam, ő pedig a bokrok takarásában elővett egy másik szonyát átázott ruhája helyébe.
Talán kicsit furcsa lehetett volna, miért hord magánál másik szoknyát a játszótérre menet, de nem igazán foglakoztam ezzel. Próbáltam élvezés nélkül lehiggadni és vigyázni a gyerekek, akik amúgy továbbra is remekül játszottak, akárcsak az előbb a nagypapa.
Később még egyszer meglátogattam azt a játszóteret, s ugyanott láttam azt az anyukát, de akkor éppen másik férfi ujja járt benne. Előbb kicsit csalódott voltam, hogy az a csereszoknya egy megszokott rituálé nála és én egy voltam a sok közül, de nem vagyok féltékeny, nem is volt mire. Inkább elraktároztam magamban annak csodálatos napnak minden másodpercét.