Cikkek idő szerint
2024. 12. (3)
2024. 11. (16)
2024. 10. (11)
2024. 09. (14)
2024. 08. (13)
2024. 07. (17)
2024. 06. (24)
2024. 05. (16)
2024. 04. (21)
2024. 03. (14)
2024. 02. (16)
2024. 01. (19)
2023. 12. (12)
2023. 11. (14)
2023. 10. (14)
2023. 09. (11)
2023. 08. (27)
2023. 07. (16)
2023. 06. (11)
2023. 05. (16)
2023. 04. (20)
2023. 03. (21)
2023. 02. (6)
2023. 01. (17)
2022. 12. (25)
2022. 11. (13)
2022. 10. (13)
2022. 09. (20)
2022. 08. (32)
2022. 07. (22)
2022. 06. (28)
2022. 05. (17)
2022. 04. (20)
2022. 03. (29)
2022. 02. (17)
2022. 01. (27)
2021. 12. (14)
2021. 11. (26)
2021. 10. (29)
2021. 09. (22)
2021. 08. (32)
2021. 07. (26)
2021. 06. (11)
2021. 05. (18)
2021. 04. (13)
2021. 03. (18)
2021. 02. (13)
2021. 01. (21)
2020. 12. (22)
2020. 11. (15)
2020. 10. (17)
2020. 09. (11)
2020. 08. (20)
2020. 07. (18)
2020. 06. (23)
2020. 05. (16)
2020. 04. (21)
2020. 03. (22)
2020. 02. (18)
2020. 01. (27)
2019. 12. (25)
2019. 11. (14)
2019. 10. (14)
2019. 09. (33)
2019. 08. (31)
2019. 07. (16)
2019. 06. (14)
2019. 05. (11)
2019. 04. (12)
2019. 03. (7)
2019. 02. (13)
2019. 01. (28)
2018. 12. (11)
2018. 11. (16)
2018. 10. (12)
2018. 09. (19)
2018. 08. (6)
2018. 07. (5)
2018. 06. (4)
2018. 05. (7)
2018. 04. (5)
2018. 03. (8)
2018. 02. (3)
2017. 12. (3)
2016. 10. (1)
2016. 01. (4)
2015. 10. (4)
2015. 06. (2)
2015. 03. (2)
2014. 12. (1)
2014. 10. (1)
2014. 08. (1)
2014. 07. (2)
2014. 06. (2)
2014. 05. (2)
2014. 04. (3)
2014. 03. (1)
2013. 07. (1)
2013. 06. (1)
2012. 12. (1)
2012. 08. (2)
2012. 04. (1)
2012. 02. (1)
2012. 01. (1)
2011. 10. (1)
2011. 09. (1)
2009. 07. (6)

Kriszti, az ételfutár lány (2. rész)

Törölt felhasználó
Megjelent: 2023. 01. 12.
Az előző rész tartalmából:
Egy kellemesen hűvös nyári kora reggelen a párommal éppen a franciás szeretkezés gyönyöreiben elmerülve egy fantasztikusnak ígérkező baszáshoz spannoltuk fel egymást, amikor valaki csengetett a bejárati ajtónál.

A csoda vigye el! – duzzogtam magamban. Jöhetett volna később is, amikor már túl vagyunk a szeretkezésen és jól kielégítettük egymást. Így most álló farokkal várhatom amíg elmegy és folytathatjuk a rosszalkodást, már ha addig le nem lankadok és utána még lesz kedvünk hozzá. Nem valami kellemes dolog így félbe hagyni az élvezkedést, meg persze a nejemnek sem, mert már ő is eléggé fel volt izgulva.

– Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak benneteket! – mentegetőzött újra Kriszti –, de tudod a nagy hőség miatt inkább korábban hordom szét az ebédeket. Nem akartalak zavarni benneteket, de ugye ma péntek van és hát a megrendelés...
– Ne is izgasd magad! – szakította félbe Juci. Nem a te hibád, én nem írtam meg a megrendelőlapot.
– Ádám még biztosan alszik, én meg ilyenkor zavarok – szabadkozott még mindig Kriszti.
Ezt hallva magamra kaptam az úszónadrágomat, mert ez volt kéznél és alkalmas arra, hogy kimenjek én is, de nem számoltam azzal, hogy látható jelei lesznek az eddigi „elfoglaltságunknak”.
– Szia Kriszti! – köszöntem neki én is –, de korán jöttél ma!
– Szia Ádi, jó reggelt neked is! – köszönt vissza. Remélem, nem én ébresztettelek fel?
– Nem, ne aggódj! Már ébren voltunk mindketten.
Ahogy végignéztem rajta, megállt bennem az ütő, olyan jól nézett ki. Bár már ismertük egymást, de most valahogy nagyon megfogott a látványa. Egy alacsony termetű, de mégis nagyon formás, csinos, nálunk valamivel fiatalabb, úgy a negyvenes éveiben járó nőről van szó. Világosbarna, félhosszú haja van, kicsi, de formásak a mellei. Egy vékony póló volt rajta, amin kellően átlátszottak a hűvös reggel miatt dudorodó bimbói és egy féllábszárig érő, rugalmas anyagú fehér nadrágot viselt, amin a teste vonalai gyönyörűen átrajzolódtak. A feszes feneke szintén tökéletesen rajzolódott ki. Ne is mondjam.... Alig bírtam visszafogni magamat, hogy jól meg ne simogassam a hátsóját...
Nos, ez a látvány fogadott, ahogy kiértem a hálóból és a lankadó farkam ismét elkezdett ágaskodni. Éreztem, ahogy a szűk fürdőnaci egyre szűkebb lesz. Próbáltam némileg palástolni a dudorodást, a kezemet magam előtt tartva kicsit takarni, de mint ahogy az később kiderült, nem igazán sikerült.
– Gyere be és csüccsenj le! – invitáltam. – Ne álljunk itt az ajtóban!
Megfogtam a vállát és bekísértem a nappaliba, ahol Juci az étkezőasztalnál ülve töltötte ki a következő heti ebédrendelést.
– Foglalj helyet! – mutattam a székre és az asztalnál ülő párom mellé álltam, hogy némileg takarjam vele a feszülő nadrágomat.
– Köszike, nagyon kedves vagy! – felelete, – de nem ülök le, mert jó lenne még a reggeli hűvösben kihordanom a kajákat, úgyhogy sietnem kellene.
Jucin a köntös nem volt elöl összekötve. Ahogy az asztalnál ült a mellei teljesen szabadon voltak, csak az ölében fogat össze a széleit. Kis idő múlva befejezte a megrendelő kitöltését. Felállt az asztaltól, hogy átadja azt Krisztinek de kis meglepettséggel a hangjában elismerően csak annyit mondott:
– Húúh, de csinos ma valaki! – mérte végig a tekintetével Krisztit. – Észre sem vettem, amikor ajtót nyitottam neked. Csak nem randira készülsz?
– Jó is lenne! – mondta kissé bánatosan – De hát ismered te is a mondást? „Hiába van rá hely, meg idő, meg mivel, ha nincs kivel”. Azért köszike a dicséretet, nagyon aranyos vagy! De ahogy látom, te sem panaszkodhatsz, nagyon jól nézel ki – folytatta Kriszti, elismerő pillantást vetve a nejem korához képest jó alakjára. – A férjedről meg nem is beszélve! – mért végig engem is a tekintetével amit aztán a fürdőnacimnak arra a bizonyos részére szegezte.
A pillantását nyilván látta a párom is és amint ott álltam mellette, visszakérdezett:
– Csak nem erre gondolsz Krisztikém? – simította végig eléggé feltűnően a fürdőnadrágomat a farkamnál.
– Háát, hogy őszinte legyek, iiigen! – hebegte kissé zavarodottan, miközben mélyen a szemembe nézett.
– Basszus! Ti éppen ... ő...ő... egymással voltatok elfoglalva mikor megjöttem? – futott át rajta a helyzet felismerése.
– Ne haragudjatok, de nem tudhattam, nem akartalak megzavarni benneteket, – szabadkozott kissé megbánóan.
– Semmi baj! – mondta a párom, még mindig a „kis mókuskát” markolva.
– Akkor én megyek is, nem akarok tovább zavarni, hogy folytatni tudjátok. – mondta a szemét enyhén lesütve és már fordult is volna az ajtó felé, de még egy vágyakozó pillantást vetett a fürdőnacimra.
– Várj csak! – szólt a párom. Ne siess olyan gyorsan! Hát persze, hogy folytatjuk! Esetleg, nem volna kedved maradni még és beszállni hozzánk? Szerintem remek buli lenne! Na, mit szólsz? – próbálta rábeszélni Krisztit a maradásra a párom.
Mint akit villámcsapás ért, egyik ámulatból a másikba estem. Sok mindent el tudtam képzelni, de azt, hogy a nejem egy édes–hármasra invitáljon valakit, aki még számomra is nagyon vonzó, hát azt nem hittem volna. Ahányszor csak találkoztam Krisztivel, mindig arra gondoltam, hogy de jó lenne elcsábítani ezt a remek kis csajt! De hát nős vagyok! Csaljam meg az én szerető feleségemet? Minden rendben van vele az ágyban, mi szükségem lenne hát máshol is keresni az örömöket. De hát mi férfiak olyanok vagyunk mint a gyűjtögető méhecskék, szeretünk virágról virágra szálldogálni, de ha a valóságban nem is tesszük meg, akkor legalább fantáziálunk róla. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy csak álmodom és semmi sem igaz az egészből. Azzal tisztában vagyok, hogy a párom nagyon szereti a szexet. Teljesen oda van érte. Mindig mondja, hogy imád szopni, nagyon szereti, ha alaposan ki van nyalva és ha lehetne, akkor akár minden nap el tudna élvezni. Azt is bevallotta már nekem, hogy ha valamiért nincs módunk szeretkezni, akkor bizony maszturbálnia kell. Döbbent révedezésemből akkor eszméltem fel, amikor a kedvesem elém guggolt, lassan lehúzta a nadrágomat majd a kezébe fogta a farkamat és így szólt Krisztihez:
– Ha velünk tartasz, akkor ezt te is kipróbálhatod! Na, megkóstolod?”
Azzal néhányszor érzékien végignyalta a farkamat, le egészen a tövéig és vissza a hegyéig, majd a szájába vette és elkezdte szopni, miközben a tekintetét hol rám, hol pedig Krisztire szegezte, mutatva, hogy mit is kellene folytatni, ha már eddig nem lett volna egyértelmű. Én meg csak úgy álltam ott – szó szerint –, mint az a bizonyos a lakodalomban.
– Naaa, nem vagy te annyira szégyellős, gyere, próbáld csak ki nyugodtan! – ösztökélte őt a kedvesem.
Hirtelen azt sem tudtam, mit is tegyek. Krisztire néztem, miközben a párom előttem térdelt kezében a farkammal. Kriszti rám nézett, amolyan kislányosan szégyellős pillantással a tekintetében majd kis hezitálás után lassan odajött és a párom mellé térdelt. Némi bátortalansággal megfogta a már jó keményre duzzadt „kis mókuskát” és óvatosan a szájához emelte. Istenien tudta ő is csinálni. Először csak a makkomat fonta körbe az ajkaival, picit nyalogatta alulról, aztán mélyen a szájába vette és a nyelvével folyamatosan simogatta és lassan, ütemesen szopta. Azt sem tudtam, hová nézzek. A nejem köntöséből kibuggyanó, enyhén megereszkedett, de csodaszépen gömbölyű melleire, vagy Krisztire, ahogyan a szájából ki-be csúszkál a kéjrudam. Teljesen el voltam varázsolva. Nem hittem egyik érzékszervemnek sem. A látvány, az érzések, a hangok.... Csípjen már meg valaki, hogy felébredjek! Vagy ne is, hadd maradjak ebben a mennyei álomban! – gondoltam magamban.
– Na, milyen? – hajolt oda a párom Krisztihez, majd hátulról megfogta mindkét vállát és nyitott ajkait végighúzta a nyakán. – Úgy látom nagyon ízlik neked! – suttogta érzékien.
Kriszti nem válaszolt, csak kéjes hümmögéssel folytatta a szopást, mintha azt mondta volna, hogy „ühümm”. Ekkor a nejem ledobta magáról a köntösét, visszaguggolt Kriszti mellé, ajkait újra vállára tette, puszilgatta kicsit és közben elkezdte magát a puncijánál simogatni. Kéjesen felsóhajtott, – Aaahh – ahogy a csiklóját masszírozta majd Kriszti arcához érintette az arcát és az egyre jobban feléledő élvezettől kissé remegő hangon mondta:
– Szopjad csak drágám, ... úúgy, ... szopjad! Nem fog az elolvadni, ne aggódj, jut még nekem is belőle!
Azzal belenyalt Kriszti fülébe, majd felállt és a szám elé tette azt a két ujját, ami az imént a puncijában járt. Megfogtam a kezét és a számba vettem az ujjait, hogy leszopjam róla a puncija nedvét. Imádom a felizgult punci ízét. Ahogy kéjesen nyalogattam az ujjait, a párom a fülembe súgta: – „Kicsim, azt akarom, hogy az én számban élvezz el?” Majd Kriszti háta mögé állt és lassan elkezdte lehúzni róla a pólóját. Előbukkantak azok a gyönyörű mellek a már jól hegyesedő bimbókkal Ahogy a pólót áthúzta a fején, Kriszti abbahagyta a szopást, ami éppen jókor jött, mert már nagyon közel voltam a vulkánszerű kitöréshez. Ezt az alkalmat kihasználva a párom ismét elém térdelt, az egyik kezével a heréim alá nyúlt, a másikkal megragadta a „kis mókuskát” és a szemembe nézve szinte parancsolóan csak ennyit mondott:
– Akkor most add meg nekem, amit az előbb kértem! – és elkezdte egyre erősebben verni a farkamat úgy, hogy a végét folyamatosan a nyitott szája elé tartotta. Ezt már tényleg nem bírtam tovább. Gejzírként tört ki belőlem a sperma. Hatalmasat élvezve spricceltem tele a kedvesem száját, de jutott belőle a cicikre is.
Remegtek a lábaim, alig bírtam állva maradni, annyira nagyot élveztem. Juci is felállt, megtörölte magát a mellette heverő köntösével, majd kézen fogott mindkettőnket és a heverőhöz invitált minket.
– Gyertek, üljünk le a oda!

Ahogy a heverőhöz értünk kissé tanácstalanul egy pillanatra mindhárman megálltunk. Azon gondolkoztam – már amennyire ilyen helyzetben lehet –, hogy ezután mi is fog történni. Hogyan fogom ezt a két alaposan beindult lányt rendesen kielégíteni. Én ugyan elélveztem, de szerintem ők még nem. Máris darabokra szedtek, és ezután nem tudom, hogy képesek lesznek-e még kipréselni belőlem az utolsó csepp „szuszt” is. Egy kis pihenőidőt kellene valahogy nyernem. Amíg ezen agyaltam, eszembe jutott, hogy inni kellene valamit, ezért megkérdeztem a lányokat:
– Szívem virágszálai, innátok-e valamit?
– De jó ötlet! – kiáltott fel Juci –, van a hűtőben limonádé, nekem jó lesz! Te mit innál Krisztikém?
– Köszönöm, az nekem is jó lesz! Már éppen megszomjaztam!
Elindultam hát a konyhába, vettem elő poharakat, tálcára tettem és a hűtőben lévő kancsóból töltöttem mindhármunknak. Visszamentem a nappaliba a lányokhoz. Ők a már heverőn ülve várták az áhított frissítőt. Visszaérve a heverő előtti kis asztalra tettem az italokkal teli tálcát, majd mindhárman felvettünk egy-egy poharat és jó nagyokat kortyoltunk a hűs nedűből. Miután némileg felfrissültünk Kriszti keresni kezdte a pólóját, – mondván – neki már mennie kellene, nehogy túlságosan késve szállítsa ki a megrendelt ebédeket. A pólója az étkezőasztal mellet a padlón hevert. Elindult, hogy felvegye, de a párom megfogta a kezét és kérlelni kezdte.
– Ne menj még, kis-szívem! Még el sem élveztél rendesen! Amúgy is, ilyen felizgult állapotban hová mennél? Még én is akarok élvezkedni, ha már a reggeli akciónkat megzavartad, te kis huncut! Nekem egyre jobban bizsereg a puncim! Krisztikém, te hogy vagy ezzel?
– Szó, mi szó, nem bánnám, ha élvezhetném még egy kicsit a társaságotokat, – évődött Kriszti. Annyira jó volt a férjedet... ő ő... szóval a számmal kényeztetni. Felpörgetett engem is! Különben is! – csattant fel – Arra van idő, amire szakítunk! Jól van, maradok! – jelentette ki felbátorodva.
A párom mindezt a heverőn ülve hallgatta, miközben még mindig a kezét fogta.
– Na, ez a beszéd, drágám! Ezt már szeretem!
Azzal Juci maga felé fordította Krisztit és a még mindig rajta lévő nadrágját a derekánál fogva letolta a bokájáig.
– Csüccsenj csak le, drágám, hadd vegyem le rólad ezt a felesleges holmit!
Kriszti lehuppant, Juci pedig lehúzta róla a nacit csak a tangája maradt rajta, ami már meglehetősen át volt nedvesedve. A kedvesem félre dobta a nadrágot, majd elé térdelt, felemelte és széttárta a combjait. Félrehúzta a nedves bugyit és először a szeméremdombtól lefelé haladva körbepuszilgatta a nagyajkait. Ezután a félig nyitott ajkaival párszor végig simította mindkét combját a belső felén majd egy határozott mozdulattal elkezdte nyalni a csiklóját, miközben egyik kezével már a kisajkakat simogatta. Erre ő hátravetette a fejét és nagyokat sóhajtva egyre hevesebben kezdett zihálni. Mindkettejükön látszott, ahogyan az élvezet átjárja a testüket, elönti őket a kéj. Ott álltam előttük és néztem, amint a kedvesem a barátnőjét kényezteti. Lassan visszatért belém az élet, éreztem, amint a farkam reagál a látottakra. Elkezdett újra felállni. Egyszer csak Juci hirtelen abbahagyta a nyalást, majd felnézett rám és így szólt:
– Hát te meg mit ácsorogsz itt? Gyere és add meg nekünk, ami jár! Látom, kezdesz ismét akcióképes lenni, de ha nem, akkor majd én segítek neked!
Azzal megfogta az éppen felállni készülő farkamat, és elkezdte puszilgatni, nyalogatni, szopogatni, ami aztán gyorsan meg is keményedett.
– Ha végeztél velem, akkor majd meg kell basznod a Krisztit is! – suttogta félhangosan – Nem mehet el innen, csak úgy, ha jól elment, érted?! – azzal folytatta rendesen a szopást.
– Várj! – húztam ki kis idő múlva a szájából a farkamat – Lassan csináld, mert mindjárt elsülök! Hogy’ fogok így végezni veled? Hogy’ fog elmenni Kriszti is, ha én hamarabb megyek el?
– Jól van! – nyugtatott meg – Nem foglak teljesen leszopni. De foglalkozhatna már velem is valaki! Mi lesz a felizgult pinámmal? – szegezte nekünk mintegy felszólításként a kérdést.

Folytatása következik hamarosan.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.






 
Sütiket (cookie-kat) használunk a weboldalunk látogatásakor biztonsági és felhasználóbarát funkciók biztosítására, valamint statisztikai adatok gyűjtésére. További információ: Adatkezelési Tájékoztató