Pecázgatunk

Pecázgatunk enyhe szélben,
csendben ülünk a fastégen.
Alattam kisszék és párna,
felettem napernyőm árnya.

Nincs itt senki közel,s távol,
hal sem kér a gilisztából.
Órák óta semmi kapás,
laza damil,nincs változás.

Ketten vagyunk tettre készen,
szomszéd nem szól,én sem kérdem.
Pedig látom,hogy szeretne,
elárulja tekintete.

Egyszer aztán feláll,s vizel,
feltűnik,hogy nem kicsivel.
Hatalmasra nőtt a farka,
rákacsintok mosolyogva.

Ebben bízott,felém fordul,
arcomon sós nedve csordul.
Tenyeremmel törlöm arcom,
s kéjesen azt nyalogatom.

Kitalálja gondolatom,
elém lép,én be is kapom
lassan,óvatosan farkát,
nyelvem forog formás makkján.

Ki-be húzza,jól letolja,
egész mélyen a torkomba.
Úgy látom,hogy elégedett,
felsóhajt,farka már merev.

Szól,hogy baszna,hát fordulok,
gatyám dobom és pucsítok.
Céloz,köp,s nyálas ujjakkal
játszadozik a lyukammal.

Nem időzik el túl sokat,
mögém térdel és beakaszt.
Felkiáltok,hisz fáj nagyon,
de jól tágul az ánuszom.

Felnyársal,mint bika szarva,
jó,hogy mindig ki van mosva.
Tetszik neki kerek formám,
sima popóm,nem borostás.

Zacskó csattan fenekemen,
érzi ö,hogy nem ma kezdtem.
Bár a fasza durván vastag,
nem volt bennem még ilyen nagy.

Hozzászokom,bírja seggem,
egyre vadabbul basz engem.
Fel-fel nyögök,ez izgatja,
Pár perc,s remeg-eddig bírta.

Beleélvez fenekembe,
lassan húzza ki belőle.
Végzett,lassan felguggolok,
ánuszomból geci csorog.

Nem is volt a délután rossz,
bár így nem jutottunk halhoz.
S,tudom kettőnk titka marad
ez a fura horgászkaland...