Lukrécia - Vörös Rózsa A Sátán Kurvájának

Szerencsétlen áldozat – hitvesi árnyalak,
Selymes-mocskos kisugárzása – ártatlanságomat porrá tiporja,
Iszap-ízű csókot lehel ajkamra – simogat, majd durvábban;
Megerőszakol a leégett katedrális hamvaiban – meggyilkol az árnyak karjaiban.

Gyilkosság íze lappang ízléstelen cirógatásában,
Szavai édesek a szívnek, idővel erkölcstelen kifejezésekké válnak,
Orgazmus feszíti, finom rándulások, hosszas remegés,
Karjaimban ájultan úszik s könnyedén.

Ódon házába bebocsátást kap az esthajnal,
Hegyes tornyocskák egyesülnek a koromfekete égbolttal,
Gótikus hímzés, vérrel pecsételt okirat a jövőmről regél, ostor és varróráma,
Fejem fölött a keretbe foglalt falikárpitban.

Ízléssel berendezett budoár, terrorizált meztelen test,
Fiatal, naiv kislány kifeszítve Vénusz oltárán,
Bűn virágzik, arany kehely szent-vért védelmez,
Elhasznált ostor testemet simogatja; Lukrécia nevet.

Erotikától megterhelt fantázia lüktet az őszi éjszakában,
Kéjes sóhajok törnek fel a legmélyebb kataklizmákból,
Rejtekéből előbújó klitorisz, illatos kert féltett kapuit kitárja,
Belépvén testemet átjárja a gyönyör, mindent elsöprő csúcspont.

Lukrécia, szerelmed beteges hajlammá változott,
Fásult maszturbálás, vonaglasz halott lányod sírján,
Nedves, forró hüvely ölelése, a kéj élettelen szavait suttogod,
Utolsó orgazmus – gyönyörben nem lesz részed soha már.

Haldokló Lukrécia; régen deflorált kiégett nemi szerveid-
Régi időkről mesélnek; érzéki ajkak, orális gyönyörök forrása,
Kilövellő forró sperma befogadója: most már rothadó vagina, nyüvek otthona,
Luna, ez a Te anyád: Lukrécia… a Sátán kurvája.

Esővel elárasztott harangtorony kongása,
Sírodat a nyári napforduló zápora ásztatja,
Legyen könnyű neked a föld sóhaja, Lukrécia,
Vörös rózsa a Sátán kurvájának sírjára…