Szilveszter_éjjel_harmadik_rész

Kriszti és a barátnői már az asztalunknál ültek és jelenlétük igen csak jó hatást gyakoroltak a beszélgetések szellemi színvonalára. Emelkedett a hangulat, viszont a kocsma adta keretek érezhetően szűkössé váltak. Itt az ideje tovább lépni. Egyik lány egy házibuliba hív minket egyik jobb módú ismerőséhez. Elmondása szerint nem csak, hogy szívesen leszünk látva, de akkora a ház, hogy ott alvósra is tervezhetünk. Mikor megérkeztünk, megállapíthattuk, hogy tényleg nem nagyzolt. A ház hatalmas volt, ahogy a benne lévő terek is. Az előtér két szárnyra bontotta a házat, balra egy étkező és a konyha, jobbra a Hall, amelyekre hatalmas ajtók nyíltak. A Hallban hangos zene szólt, ott volt a tánctér kialakítva. Étkezőben a konyha pultnál, étkezőasztalnál és a konyhaszigetnél kis csoportokban beszélgettek az emberek, valamint az italt is innen lehetett vinni. Láthatóan senki nem volt már szomjas, így mi is felvettük gyorsan a lépést. Egyik ital a másik után, hol a tánctéren, hol a konyhában az újabb ital felvétele közben ismertük meg az újabb és újabb arcokat. Mikor már láthatóan behoztuk a lemaradásunkat a Hallban a tánctértől arrébb lévő kanapára leültünk és folytattuk a beszélgetést a kocsmából elindult társasággal. Nyílt beszélgetést folytattunk, változatos témákban. Könnyű volt így kideríteni, hogy melyik lány melyik fiúval szimpatizál, mert ilyenkor nagy volt kettejük közt az egyetértés. Köztem és Kriszti közt már régebben is megfigyeltem ezt a jelenséget, amit annak tudtam be, hogy kedvel, hiszen mindig udvarias voltam vele, de semmi több. Ezen az estén viszont úgy éreztem, hogy gyakran vetődik rám a tekintete, amit egy kis ideig rajtam is felejt. De nem! Nincs ebben semmi több. Sajnos gyakran előforduló hibám, hogy félre értelmezem egy lány pusztán baráti szimpátiáját. Könnyen megbódít egy nő kedvessége, józanabbnak kell lennem, mielőtt még teljesen idiótát csinálok magamból. Megfegyelmezem magam és ismét egyfajta komorság lesz Úrrá rajtam. Kicsit kizökkent a jó hangulatból és kivonom magam a beszélgetésből. Bele süllyedek az italommal a kanapéba, úgy, hogy a kezemet a hátam mögött előre nyújtom, azzal térképezve fel, hogy még mennyire csúszhatok beljebb. Egyszer csak azt érzem, hogy hozzáérek valakihez. Kriszti finom ujjait sikerült érintenem, akivel, mikor összenézünk, hirtelen elönti a testem a forróság és a zavar. Gyorsan visszarántom a kezem annyira, hogy már ne érintsem az övét. Ő csak kedvesen néz rám, mosolyog. Elvesztem a szemében, teljesen megbénít, miközben ismét megérzem a kezemen az ujjait. Majd kifordul a társaság felé és csak a mi titkunk marad, hogy egymás kezét kulcsolva szorítjuk…