vágyam

Mélyről törő vágyaim,
Mint irdatlan erény
Megszáll, s uralmam rajta nincs többé
megfontolatlan remény.

Miért kínzol engem,
Te mocskos ábránd?
Gondolataimat átjárod
Felizgat minden látvány.

A szembe szomszéd, mit csinál
ártatlanul int nekem,
levegőt vissztarva intek én is,
de éjjal mosolyára kiverem.

Ó,jaj mindenben már vágyam látom,
de megkönnyebülést nem lelek,
összeszedem bátorságom,
és rejtett vággyal át csöngetek

Ajtó nyílok, mosoly villan, lepereg az életem,
zavaromban annyit mondok:"szomszéd néni szeretem.
Néma csend és merő szempár, így állok ott félszegen,
de másik félről buja vágyak csillognak a szemeken.

Ajtó zárul, ruha hussan, szomszéd néni mesztelen,
de az ösztön hajtja,s nem kertel
érzem nedvét testemen.

Járom én az álmok útját, minden zuga tele pompa,
de jaj zökkenek egyet s a lebegésből le a porba.
Óra csörren, álom pattan, fáradság van a szememben,
és azon tűnődöm álmos hajjal, hogy valyon máma is betegyem.