Gondolj rám...

Gondolj rám minden egyes este,
mikor a hold ragyogó fénye simogat,
mikor ezernyi csillag figyeli léptedet
s az éj féltőn betakar Tégedet!
Te ott vagy… míg én itt vagyok
s bennem csak a hit, hogy lesz majd egy éj,
mikor a bámész hold s a csillagok
egymás ölelő karjában találnak Ránk.

Gondolj rám minden egyes reggel,
mikor a Nap álmosan nyújtogatja sugarát,
S melegével magába szívja a harmatot...
Ki, mint szerető kedves siet hozzá a magasba.
Te ott vagy… míg én itt vagyok
s bennem csak a hit, hogy lesz, majd reggel
Mikor a nap mellettem érinti testedet
s ajkad harmata becézi az én testemet.

Gondolj rám... csak úgy... néha nap,
ha hiányzom neked, én szerelmesem,
mikor a lomha percek oly lassan telnek nélkülem,
s arra vágysz, amire én vágyok szüntelen.
Rád! Az érintésedre, csókodra, s ölelő karodra...
Te ott vagy… míg én itt vagyok
s bennem csak a hit, hogy egyszer majd átölelsz,
S nem hiába vágyom rád szüntelen,
hogy jössz majd... csókolsz és átölelsz!