Fenevad éber álom

Fenevad éber álom

Lehunyom a szememet,
És látom a Szerelmemet.
Érzem a puha ajkait,
Hallom a kedves szavait.
A szemeiben ragyogás,
Az arcán gyöngyös csillogás.
Keze szorítja kezemet,
Szeme kémleli szememet.
Forrón megöleljük egymást,
Érzünk minden szívdobbanást.

És ettől felpezsdül vérem,
Heves csókjaidat kérem.
És az elmémen végigfut
Egy gondolat, és arra jut,
Hogy miért is ne lehetne?
Legalább egy estére!
Vadságom és rosszaságom,
S ily vágyakkal szövött álmom
Kiélnem Veled, Kedvesem
Egy forró, heves éjjelen.

Hogy hogy kezdeném? Mit tennék?
Legelőször Hozzád bújnék.
Majd meglepetésszerűen,
Csak úgy szépen, egyszerűen,
Lerántanám pólódat,
Simogatnám mellkasodat,
Csókot nyomnék szíved fölé,
Benyúlnék a lábad közé,
A nadrágod letépném,
Testedet az ágyra lökném.

Levenném pólóm s nadrágom,
Rád ülnék úgy ágyéktájon,
Rád feküdnék csupasz testtel,
Izgatnálak a nyelvemmel,
Fülcimpádat harapdálnám,
Izzadságod nyalogatnám,
Csókolgatnám a nyakadat,
Végigdúrnám a hajadat,
Nyelvem nyelveddel játszana,
Ajkadon csókom csattanna.

És elindulnék lefelé,
Az érzékenyebb rész felé.
Fognyomomat válladon
Gyengéd erőmmel otthagyom,
Szexi, szőrös mellkasodon,
Mackósan puha hasadon
Elidőznék egy darabig,
Míg lenyalnám testnedveid.
Lentebb csúsznék a lábadon,
Most járnék úgy csípőtájon.

Alhasadon nyelvem hegyét
Végighúznám izgatásként.
Alsógatyád lerángatnám,
Golyóidat megmarkolnám,
Benyálaznám ajkaimat,
Megnyalnám a fenevadat,
Szépen, lassan, körbe-körbe
Nyalogatnám fel, aztán le,
A nyelvemet kopasz fején
A szájába ereszteném.

Majd bekapnám a tar fejet,
S éreznéd rajta nyelvemet,
Forró és nedves nyálamat,
Bizsergető ajkaimat.
Fokozatosan lépkednék,
Minden részen elidőznék,
Amikor pedig leértem,
Még egy párszor megismétlem,
Hogy mélyebbre és mélyebbre
Hatoljon szám üregébe.

E folyamat végeztével
Verdesném forró nyelvemmel
A fejet, amely már nedves,
És melynek szájából édes,
Sűrű nedű csergedezik,
Miképp egy vad folyó folyik.
Majd felcsúsznék, hogy keblem közt
Érezhessem ezt a fröccsöt,
S a fenevad így bezártan
Dühöngjön szívem árnyában.

És csak egyre fentebb kúsznék,
És hopsz, a bugyim lecsúszék.
Újra szívedet csókolom,
S közben a gátat felhúzom
A fenevadra, és lassan
Körötte már méhrajom van,
És ellepik az egészet,
Csípésük Téged bizserget,
Amíg a fenevad harca
A méhrajom istápolja.

És így zajlik hosszas harcunk,
Vad és heves minden pózunk,
Elöl, hátul, fenn, aztán lenn,
Folyik a tüzes küzdelem.
Kapaszkodunk egyre fentebb,
Még ha meredek is a hegy.
És mikor a csúcsra értünk,
Vulkáni lávaként égünk.
Testünk és lelkünk összeforr,
Ereinkben a vér felforr.

És egymás mellett fekszünk,
Összeér izzadt testünk.
Szívünk egyszerre dobban
Egyre jobban és jobban.
Egymás szemébe nézünk,
Egymás ajkain csüngünk,
Arcunkon széles mosoly,
Mennyei öröm lakol.
És kinyitom a szemem,
Csak álmodtam éberen.
2009