Hajnalodik

Hajnalodik, csendben kelek,
ő még alstik, én sietek
a fürdőbe beöntésre,
tisztán várjam, ha felébred.

Új borotva gyorsan siklik
lábujjamtól a nyakamig,
böröm sima, selymesen lágy,
zuhany, parfüm, s megyek hozzá.

Paplan púpos, látom merev,
oda nyúlok, fel is ébred,
arcán mosoly, szemében vágy,
látom kanos és már kíván.

De nem mozdul, vár, hogy szopjam,
s hagyja, hogy meglovavoljam.
Mikor fárad lábam-nevet,
s engedi, hogy alul legyek.

Párnát rak le, hasra fektet,
megemelve fenekemet.
Telenyomja lyukam krémmel
és kitágít síkos kézzel.

Aztán hirtelen behatol,
mint egy motor úgy zakatol,
mélyen bennem jár a szerszám,
ágy nyikorog, sóhajom száll.

Olyan, mint egy felbőszült vad,
keze szorít, miközben basz,
kiélvezve minden percet,
döngeti a fenekemet.

Megremeg és felnyög végre,
összerándul, s remegésbe
kezd a teste, s fenekembe
spriccel farka forró nedve...