Egy 40 feletti nő ...! 5. rész

Kezdtem érezni, hogy valaki rángat. Valaki gyengéden a két vállamnál fogva rázza a testemet. Messziről mintegy alagút végéről valaki a nevemet suttogja. Aztán a suttogás normál hangerőre változik.
Próbalom kinyitni a szemem. Nagyon nehezen ment. Résnyire tudtam csak kinyitni. Fákat, sűrű lombokon atszűrődő melengető napfényt láttam. Visszacsukatm a szemem. Pár perccel később egyre tisztábban hallottam a hangokat. Megprobáltam megint kinyitni. Nehezen ment. Lassan kitusztultak a lombok, a fejem felett elsuhanó emberek.
A földön feküdtem! Próbáltam mozdulni, felkelni. Nem sikerült. Mintha láthatatlan láncok tartottak volna vissza.
Zoli arca tűnt fel.
Megnyugodtam.
Megnyugodtam, de mielőtt bármit kerdezhettem volna, Zoli elkezdte simogatni az arcom.
Végképp nem tudtam mi van.
Aztán egyre több részlet állt össze egy képpé. A fölöttem elsuhanó emberek ruhain feliratok voltak. Feliratok, melyek lassan a történet részesei lettek. MENTŐ! TŰZOLTÓ! RENDŐRSÉG!
Nyugi nem mozogj, minden rendbe lesz. Próbált megnyugtatni Zoli.
Aztán egy szúrást éreztem a vallamban.
Percek teltek el. Vagy talán órák! Napok?
Nem tudom. Mikor megint kezdtem a kabulatból kikecmeregni fertőtlenítő szag amire elsőként felfigyeltem. Aztan szép lassan a zajok, szagok felismertették velem a kórház jellegzetes belső énjét.
Egy kórházban feküdtem. Kezem, lábam fejem tudtam mozgatni. Megprobáltam felülni az ágyban. Meglepően könnyen ment. Sehol senki. Megnyomtam a nővér hivót.
Egy 20 év forma barna bőrü, fekete hajú nagyon csinos szerintem roma lány jött be.
-Segíthetek! - kérdezte teljesen természetes hangon. A hangja mégis megnyugtatott. Ramosolyogtam. Ő vissza mosolygott. Nagyon szép lány volt.
-Mi történt? - kérdeztem volna. De csak krákogás jött ki a számon. A szám mint a sivatag. Ezt a nővér is észre vette, és azonnal egy pohár vizet nyújtott felém. Ahogy az üres poharat visszadtam gyengéden lenyomott az ágyra.
-Pihenjen! - mondta egy mosoly kíséretében.
Aztán magától elkezdte mondani.
Elmondta, hogy egy autó oldalról nekünk jött és felborultunk.
Igy teljes a kép. Azért voltak a mentők, rendőrök, tüzoltók.
-Zoli? - kérdeztem tőle.
-Akivel utazott? Az jól van, őt haza is engedték. - mondta, miközben közelebb hajolt, hogy egy hőmérő tegyen a hónom alá. A ruhája s vele együtt melle is hozzá nyomódott a pizsamámhoz s vele együtt a mellemhez. Ramosolyogtam! Ő vissza mosolygott.
-Elnézést, de nem értem el,...! - magyarázta volna a kellemetlen szituációt. De illetlenül belé folytottam a szót.
-Ugyan ne viccelj! Még meg kérdezte, hogy segíthet-e, s mivel nemleges választ kapott így gyors léptekkel kisietett.
Egyedül maradtam a 3 ágyas szobában. Elkezdtem a szekrénybe keresni a cuccaimat. Meg is találtam a telefonomat, melyről azonnal hívtam a férjemet. Fél óra volt mire a férjem beérkezett. Addigra megtudtam, hogy semmi komolyabb bajom nem lett, csak megfigyelés miatt pár napig maradnom kell. Telefonon elinteztem amit kell, miután a férjem elment, aztán neki álltam olvasni, hogy valahogy eltereljem a figyelmemet. Az ebédet a reggel megismert nővér hozta be. Pár percet beszélgettünk. Volt időm megfigyelni. Valójában nagyon szép arcú, kb közepes mellű, de nagyon formás széles csípőjű lany volt. Bár sosem néztem nőt olyan szemmel de azt kell mondanom, hogy tetszett. A délután és az éjszaka eseménytelenul röppent el. Reggel megint megérkezett a szépség, Klaudia. Az járt a fejemben, hogy lehet egy nő ennyire szép? Tényleg gyönyörű volt. Ahogy tett-vett valahogy rajta felejtettem a szemem a fenekén. Tényleg sosem volt bennem ilyen hajlam, de most valahogy ...!
-Mi az?-kérdezte miután észrevette, hogy a fenekét nézem.
-Foltos a nadrágom? - kérdezte.
-Nem, nem! - próbáltam kinyögni.
-Csak, csak! - magyarázkodtam volna de félbe szakított.
-Jó nagy, mi? Undorító! De sajnos nem tudok vele mit tenni. - mondta miközben a fenekére csapott.
-Mi? Nemááá! Ugye hülyéskedsz? Ilyen kívánatos fenekét még nem is láttam. - szóltam el magam. Aztán ráeszméltem mit mondtam.
-Ugy értem, hogy...!-akartam magyarázkodni, de inkább hagytam. Tudtam ebből nem jöhetek ki jól.
-Köszi! - mondta mosolyogva. De a hangjából éreztem, hogy valami megváltozott.
Napközben szerintem többször jött be mint indokolt lett volna. Én nagyon örültem neki. Ebédnél úgy tűnt nincs rajta melltartó. Jött lázat mérni. A reggeli utolsó előtti gombig begombolt köpeny most majdnem az egész mellére belátás engedett. Nagyon szép hibátlan dekoltázsa volt. Nagy ágaskodo bimbókkal volt megáldva. Éreztem, hogy lassabban teszi a dolgát. De nem bántam. Azt nem mondom, hogy felizgatott, de valami kellemes bizsergető érzés futott át rajtam. Miután végzett. Gondoltam megtréfálom. Délután eljátszottam, hogy elaludtam és megvártam míg nyílik az ajtó. Felhúztam a halóingemet majdnem a tangámig aztan kitakartam magam úgy, hogy mutassak is magamból valamit de ne túl sokat. Hátha nem Klaudia jön be. Ő jött be. Egy pillanatra meg torpant az ajtóban amikor meg látott. Éreztem magamon tekintetét. Tetszett a helyzet. Kicsit tett-vett de többször nézett rám. Résnyire nyitott szemmel láttam mikor elfordul, és úgy fordultam, hogy még többet lásson. Még feljebb csusztattam a hálóinget, hogy a hasamig felcsússzon, a tangámat pedig egyik oldalról beigazitottam a kis ajkaim közé. A fél puncimat láthatta. Egy olyan sóhaj vagy inkább halk nyögés hagyta el ajkait, hogy az valami földöntúli erzikiséget sugallt annak aki hallotta.
-Vaooo! - sóhajtotta. Nem akart felkelteni, ezért amilyen halkan jött, olyan halkan ki is ment. Én jót mosolyogtam magamban a kis csalfa tüneményen. Délután folyamatosan jöttek a látogatók így gyorsan elröppent. Majdnem vége lett a latogatasnak mikor nyílt az ajtó. Zoli állt ott egy nagy csomag szatyorral és egy csokor virággal. Köpni-nyelni nem tudtam. Leült az ágy mellé a székre. Elmondtam a baleset történését, és, hogy egy pillanatra azt hitte nagy baj van mert nem adtam életjelet ezért elkezdett lélegeztetni. Így már értettem a csókot. Ami nem is csók volt én mégis nagyon örültem neki.
-Kérem, legyen szíves! Vége a látogatásnak! -szólt be egy nővér.
Felállt és odahajolt majd egy puszit nyomott a homlokomra. Mikor egyedül maradtam repkedtek a gondolatok. Járt az agyam mint a motolla. Nem is tudom mikor aludhattam el.
Arra ébredtem, hogy valaki rázogat. Klaudia volt az.
-Mi baj? - kérdeztem rémülten!
-Semmi, semmi! Csak rémálmod lehetett, nagyon forgolódtál, és motyogtál álmodban. - mondta
Nem emlékszem mit álmodtam de örülök, hogy ilyen őrangyalom van. Ránéztem az órára az ajtó felett. Huszonkét óra múlt pár perccel.
-Te mit keresel itt? - kérdeztem mivel a héten Ő a nappalos.
-Ági beteg lett. Bevállaltam helyette az éjszakát. - felelte huncut mosollyal.
-Próbálj meg aludni. Megnézem a három mamit aztán megnézem, hogy alszol-e? - jelezvén, hogy visszajön.
Aztán riszálva kívánatos fenekét kilibegett a szobából.
Csak négyen voltunk az osztályon. Három idősebb hölgy és én. Elég volt egy nővér is. Nem jött álom a szememre. Klaudia megjelenése kiverte az álmot a szememből. Pár perc múlva jött is az én őrangyalom.-Miért nem alszol? - förmedt rám pajzánul.
-Ne haragudj, de teljesen kimenet az álom a szememből. Meg tiszta víz vagyok. Nagyon meleg van. - próbáltam magyarázkodni.
-Kapcsolok lámpát! Kinyitom az ablakot. - szólt.
Így nem csak a folyosóról beszűrődő halvány fényben láthattam. Ahogy a fény elöntötte a szobát megláttam azt amit nem akartam. Világoskék elasztikus nadrág volt rajta. Azt a nadrágon kidudorodó gyönyörű punci rajzolatot míg élek nem felejtem el. Gyönyörű homlokos ízlésesen telt punci volt. A nadrág érzékien bevágódott az ajkai közé. Alig bírtam levenni róla a szemem.
Biztos észrevette csodálkozasomat, mert mosolyogva szólt, hogy átöltözik és hoz egy csésze teát nekem.
Kiment. Mit Kiment? Ki erotikázott a szobából. Amikor visszatért két csésze tea volt a kezében. Leült az ágy szélére. Beszélgetni kezdtünk. Tudta, mitől döglik a légy! Úgy ült, hogy a kis lámpa fénye hátulról érkezzen, ezzel megmutatva azt amitől elált a lélegzetem. A vékony áttetsző köpeny megmutatva, hogy mi van, vagyis mi nincs rajta. Se bugyi se melltartó. Csodálatos alakja volt. A három felső gomd kigombolva így a melleit csak a Szent lélek tartotta bent. Az alsó két gomd szintén kigombolva, mely megfelelő mozdulat esetén hol több hol kevesebb belátást engedett a húsos puncihoz.
Klaudia tudta melyek azok a csekély mozdulatok amelyekkel teljesen megbolondíthatja a látni akarókat. Éreztem, hogy egyre forróbb a levegő. Tudtommal nem voltam biszex. De ez a lány olyan rutinosan csavart a szálakat, hogy a meleg pasi is ráizgult volna. Egyre kényesebb, egyre érzékibb témákról beszélgettünk. Hihetetlen de a puncim elkezdte kinyitni ajkait. A paplan fél takarásában teljesen benedvesedtem.
A nővér elérkezettnek láthatta az időt, hogy leteszteljen egyértelműen. Leejtette a kanalat a földre.
Felált, megfordult majd lehajolt. A rövidke köpeny a feneke fölé csúszott. Teljes belátást engedélyezve a húsos borotvált puncira, amelyen egyértelműen látható voltak a kéjnedvek gyöngyszerüen sorakozó cseppjei, és a teljes feneke megmutatva a valódi énjét. Mintegy fél méterre ott volt előttem az amit még magamnak sem mertem bevallani. Kívántam a punciját a fenekét. Ha a karomat csak félig nyújtom ki már dughattam is volna be ujjaimat abba a nedvesen csillogó pinába, hogy a másik kezemmel a fenekét kezdhessem el izgatni. Alig bírtam magam türtőztetni, hogy el ne kezdjem ujjazni. Akkor láttam meg, hogy Klaudia néz, kicsit oldalra fordulva. Tekintetünk találkozott. Az a két tekintet ugyan azt akarta. Felált. Megfordult. Tudta, hogy akarom. Tudtam, hogy akarja. Becsukta az ajtót. Raforditotta a reteszt majd az ágy mellé lépett. A köpenyt szét gombolta, és egyik lábát felrakta az ágy szélére. Ott volt előttem az a csodás húsos pina amely most ki is nyitotta kapuit, s a nedvektől gyöngyözve várta a kényeztetés. Egy szót sem szóltunk. Tudtam mit akarok. Ő is tudta. Benyálaztam két ujjamat és,... FOLYT KÖV