joreggelt

Merítsünk poharunk a hit tengeréből,
szemezgessünk Európa tenyeréből,
akaratlanul eszembe jutnak jóslatok,
reng a Föld, itt a járvány, összefogtatok?

Kikkel lehet megosztani a kultúránk?
Hitünket, temetőt vagy szeretett Hazánk,
azokkal biztos nem, kik azt rombolják,
békés, civil lakóikat koncolják.

Kaleidoszkóp népi művészetünk,
dédelgető szépség nótakészletünk,
szókincsünk páratlan a világban,
hiszünk az Úrban, Isten Fiában.

Hát ránk szakadtak a volt mesék,
eddig kételkedtem, most üvöltenék,
karanténban országok, a földi világ,
rácsok nélküli önkéntes rabság.

Ámbár kezünkön bilincs nincsen,
de furcsa helyzetbe változott minden,
másképpen kell most élni életünk,
hogy évek múlva szebb reggelre ébredjünk.

Tavaszunk sem olyan, mint kellene,
látom, hogy változik már ember jelleme,
bölcs tanácsokat könnyű vagy nehéz adni,
nagyon morbid dolog most másikat támadni.

Erős hittel fekszem, erősebben kelek,
csupán csak azért, mert egy Istenben hiszek,
ne legyetek vakok, emberek, ébredjetek,
ám mindig csak jót, csakis jót cselekedjetek.