Beavatás

Nyílik az ajtó,egy mosolygós arcú hölgy fogad.
-Nem nézhetsz rám!
Lesütöm szemem,Ő elindul,én megyek utána.Egy masszív faajtóhoz érünk,kinyitja,s belépünk egy gyertyákkal megvilágított,félhomályos szobába.
Egy papírt és egy tollat nyom kezembe.
-Olvasd el,s,ha tényleg akarod, írd alá.
Nem olvasom el.Szó nélkül aláfirkantom a nevem.
-Helyes-mondja Ő.-Vetkőzz le!
Ledobom ruháimat és várok csendben.
Mögém lép,szemem szorosan beköti egy kendővel.Megfogja kezem és egy asztalhoz vezet.
-Hajolj előre!
Engedelmeskedem.Érzem mellkasomon az asztallap hidegét.
Bilincs csattan a bal,majd a jobb kezemen.Lábaim szétfeszíti és azokra is bilincs kerül.
-Előkészítelek,majd megkapod,ami jár.
-Köszönöm. - Csak ennyit tudtam kinyögni...
... Hideg kesztyűbe bújtatott ujjak matatnak ánuszomban.Először egy,majd mégegy krémes ujj.Aztán a többi is.
Fáj ugyan,mégis élvezem.
Pár perc és abbahagyja.
-A szolga készen áll!-Kiáltja.
Hallom távolodó lépteit,az ajtó nyikorgását és férfiak nevetését.
Közelednek felém.Nem tudom hányan,milyenek,hisz nem látok semmit...
Az első olyan hirtelen hatol belém,öklel fel,hogy feldönteném az asztalt,ha nem tartanának a láncok.Felüvöltök.
Ez izgatóan hat rá,mert keményen mozog bennem,hatalmas sóhajtásokkal.
Aztán átadja helyét a másodiknak,harmadiknak,s ki tudja hányadiknak.
Néha krémet nyomnak ánuszomba, aztán újra érzem a merev hímvessző feszítését.Fáj,s mégis élvezem.
Ahányszor feljajdulok,nyöszörögni kezdek,annyiszor nevetnek fel,annyiszor váltanak vadabb tempóra.
Élvezik,engem élveznek.
Nem tudom hányan tettek magukévá,de úgy érzem egy ideig nem tudok majd leülni...
... Egyszer csak véget ér.Hallom a csattanásokat,ahogy a gumit lehúzzák,majd nevetve távoznak.
Lassan csordogál ki belőlem a sok krém,talán más is,s végigfolyik lábamon.
A nyílásom lángol,szinte éget.
Halk léptek közelednek,tudom,hogy Ő jön vissza.
Leveszi a kendőt a szememről és jobb kezemről a bilincset.
A mellém rakott kondomokat lassan kifordítja,tartalmukat egy pohárba csorgatja az utolsó cseppig.
Hozzám lép,szabad kezembe adja a poharat.
-Idd meg!
Nem ellenkezem.Fura az íze,mégis finomnak találom.Oly rég volt már a számban,de,aki egyszer megkóstolta,az mindig örömmel issza.
Lassan nyúlik el,tapad a szájpadlásomhoz,mielőtt lenyelem.
Leteszem az üres poharat.
Ő nem kérdezte,s én nem mondtam el neki,hogy voltam már előbb is férfival.
Csak áll és vár,nem történik semmi.
-Mire várunk? - kérdezem.
-Hogy megköszönd.
-Köszönöm.
A ruháim ledobja az asztal mellé,leveszi bal kezemről is a bilincset, kiszabadítja lábaim is.
Elsiet,de az ajtóból visszaszól még :
-Kitalálsz magad is!

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.