Ébredés

Hajnal hasad, immár lustán a város felett,
vekker óra csörren, vágyakozás helyett.
Érzem ahogy megfeszül a tested, moccan a lábad,
megsimítanám, csókolnám mezetlenül hátad.

Édesen élvezném a feneked gömbölyded idomát,
te légy kérlek reggelente kéjemnek az idomár.
Buja szeretkezésünkre gondolok, mit lopva tettünk,
erre vágyott régóta a testünk és a lelkünk.

Nem szégyellem, csókoltam a tested habzsolva vadul,
a játékod mit rajtam tettél, ejtett hamar rabul.
Folytassuk, hol abba hagytuk pihegve kifulladva nesztelen,
vágyni fogom mindíg is férfias tested, ruha nélkül meztelen.

A napsugár csillan a bőrödön, észtvesztően forr a vérem,
átölellek megmarkolom, férfiasságod most már kézben.
Érzem az acélrudad lüktetését, popsid feszül nekem,
azt hiszem most fogom elveszteni, őszbehajló fejem.