Tanulságos történetek - vol.1. - Vigyázzunk a holminkra

Elmesélem nektek ezt a sztorit, igaz történet. Nem sokkal ezelőttig volt egy barátnőm, magunk közt nevezzük csak Susynak. Megismerkedésünk és kapcsolatunk teljes története vaskos könyveket töltene meg, és szerintem sokatok számára megrázó dolgok is szerepelnének benne. Ízlések és pofonok, itt nem durvulunk, laza sztorival kezdek.
Tavaly kimentünk Szegeden a laposra fürdeni. Tudjátok milyen, szép, lankás szabadstrand, ahol mindig vannak, lubickolnak a szegedi pénztelenek és/vagy fiatalok a Tisza rossz oldalán. Rossz, mert ott folyik bele a Maros nem messze, Romániából, az meg nem kicsit koszos ugyebár. Nem is főleg fürödni mentünk oda, hanem a haverokkal süttetni a hasunkat, vittünk labdát, sört, mindent. Kivittem Susyt is. Helyes kislány, az a tipikus szomszédlány, arcát és alakját tekintve. Az egyetemen minden sarkon van ilyenből 3, tudjátok, az a vékony, gyenge, lányos alkat, mégis esztétikusan karcsú test. Az ajkai málnapirosak, a melleit pedig a markom méretére faragták ki. A haja barna. Mohón szopik és hűségesen szeret. Alapvetően átlagos lány lenne, de amiket bevállalt, nos, azok kiemelték. Nem minden a külső, mondják oly sokan helyesen. És nem csak azok, akik panelban nőttek fel.
Meleg nap volt, dél körül. Nem volt tömve a lapos, hébe-hóba süttették a hasukat a népek. A haverok elmentek a közeli boltba sörért, mivel nem hoztak eleget otthonról. Susy megkért, hogy kenjem le a hátát. Örömmel kezdtem neki, de aztán jobb ötletem támadt. Olyan kicsi volt, a strand olyan üres, a naptejtől olyan csúszós a teste… Bekentem a fenekét is, finom mozdulatokkal kimasszíroztam belőle minden feszültséget és a bugyit is az oldalára. Olyan könnyedén csusszantam be, mint ahogy az első sör le a vasárnapi meccsen. Alig vette észre valaki. Szegény kislány, nem győzött sóhajtozni. Nagyon boldog volt, a nap kellemesen sütött, a háta le volt kenve, semmi baj nem érhette. Én viszont nem tudtam elég nagyokat lökni rajta különösen nagy feltűnés nélkül ahhoz, hogy elmenjek. Ezért be kellett vinnem a fák közé, ahol tényleg nem jár senki, ott lecumiztatni jó alaposan, majd úgy megdugni hátulról, állva, hogy nem győztem befogni a száját, hogy ne sikítson. Zsebkendőnk persze nem volt, a bugyit nem akartuk összepiszkítani, ezért nem belé mentem el. Maradtak a mellei. Úgyis fehérek voltak a naptejtől, maximum most még fehérebbek lettek. Persze kiverhettem volna oldalra is, de minek van az embernek barátnője, ha még csak ki sem verheti rá? Egy ideig eltartott mire eléggé szétkente. Persze később hamar lefürdött a sokkal koszosabb Tiszában, de olyan mulatságos volt amikor próbálta láthatatlanra maszatolni, hogy sokáig emlegettük még ezt a napot.
Főleg azért, mert mire visszaértünk a törülközőinkhez, a barátaink is megjöttek. Közben ellopták 2 táskánkat. Soha nem szabad őrizetlenül hagyni a dolgainkat a strandon.