Kulcskirály

Krisztina mindig tudta, milyen ruha illik az alkalomhoz. Tárgyalni kizárólag fölényesen elegáns, mégis diszkréten kimért acélkék, esetleg ólomszürke kosztümben ment. Irodájában valamivel lazább, mégis kifogástalanul arisztokratikus, harsányabb színű ruhát viselt, ügyelve arra, hogy cipője és napszemüvege mind színben, mind pedig stílusban harmonizáljon vele. Otthon, ahol ébren leginkább a vasárnapokat töltötte (úgy érezte, a szombatokat munka nélkül tölteni felesleges időpazarlás), egy mindig makulátlan, fehér szabadidőruhát hordott világoskék zoknival és hófehér sportcipővel. Egyszer kipróbált egy halvány rózsaszín tréningruhát is, de zavarta a diszharmónia, amit a bőrkanapé színével keltett, így maradt a bevált fehérnél.
Krisztinát munkatársai és üzleti partnerei egyaránt tisztelték, de senki nem kedvelte. Valahogy idegennek érezték a mindig kifogástalan, beleköthetetlenül precíz, hűvösen szigorú jellemét, és azt, hogy ő soha nem veszíti el a fejét. Szüleivel semmiféle kapcsolatot nem tartott, mivel sosem volt velük semmiféle lelki kapcsolata. Barátai nem voltak. Mindig tudta, mit akar, és mindent önállóan csinált. Nem járt el szórakozni, de nem is érezte hiányát. Fel nem tudta fogni, mi élvezet lehet abban, hogy valami zajos helyen, részeg emberekkel (ő sosem ivott) semmiségekről fecsegjen.

Volt viszont egy egyedinek mondható szokása. Reggel, mielőtt munkába indult volna, különböző, oda nem illő tárgyakat helyezett a vaginájába. Leggyakrabban pár vadgesztenyét, kavicsokat (jelentősnek mondható gyűjteménye volt különleges kövekből és ásványokból), de előfordult, hogy ruhacsipeszt, kulcscsomót, vagy éppen az ékszereit tömködte magába. Ilyenkor közömbös arccal válogatott. Semmiféle szexuális örömöt nem okozott neki a tárgyak felhelyezése. A nap többi részében azonban már kellemes bizsergést okozott azok mozgása a leglehetetlenebb pillanatokban, de igazából nem is ez volt a fő oka furcsa szokásának. Krisztinát leginkább az izgatta, hogy miközben kimért, komoly és szigorú volt munkatársaival, a számonkérő dialógusok alatt elképzelte, milyen arcot vágnának kollégái, ha tudnák, mit őriz legtitkosabb zugában.

Az egész akkor kezdődött, amikor a tizennyolcadik születésnapját követő héten, miután bejelentette, hogy elköltözik, az alkalomra kinyitottak egy üveg bort. Ő fanyalgott, szülei azonban szó nélkül benyakalták az egészet. Aztán késő este, amikor már-már félálomban ki akart menni vécére, észrevette, hogy édesanyja a fürdőszobában valami furcsát csinál. Először nem látta jól, de egy székre állva belátott a fürdő ajtaján lévő, diszkrét kis függöny fölött. Maga sem értette, miért, de borzongató, szokatlan bizsergést érzett a látványtól, amikor meglátta, hogy édesanyja egy samponos flakont próbál betuszkolni a végbelébe. Láthatóan erőlködött, de valahogy mintha élvezte is volna. Krisztina, bármilyen kíváncsi is lett volna a folytatásra, engedett feszülő hólyagja nyomásának és bekopogott. Anyja riadalom nélkül, egyetlen erős mozdulattal betolta a flakont, és természetes arccal ajtót nyitott, elköszönt, és lefeküdt aludni.
Krisztina egy fogkefe nyelével megpróbálta követni anyja példáját, de a fájdalom nagyobb volt, mint gondolta. Ekkor, megpróbálta ugyanezt a vaginájával is. Eddig csak kétszer próbált maszturbálni, de – pedig kifejezetten a csiklójára koncentrált – nem sok mindent érzett némi lüktetésen és borzongáson kívül. De a hüvelyébe eddig semmit nem dugott. Ezen az estén viszont lefekvéskor egy kisméretű golyós dezodort erőltetett magába, és kipróbálva, mit érezhet édesanyja, hüvelyében is hagyta reggelig. Szokatlan álmai voltak. Az emlék szertefoszlott, de a szokás megmaradt.
A mélygarázsban történt. Aznap későig bent maradt, és amikor a fárasztó nap után végre beült volna a kocsijába, a szomszédos autó mögül egy fiatal, nagydarab fickó rontott ki, megragadta, és a földre teperte őt. Lefogta, szétfeszítette a combjait és Krisztina minden rúgkapálása ellenére viszonylag könnyen beléhatolt. A gyönyör kifejezése csak egyetlen pillanatra ült ki a férfi arcára. Szinte azonnal átvette helyét a rémület és a fájdalom elegye. Felordított és hátrált. Előremeredő péniszéről egy kulcscsomó lógott. Az egyik kulcs csaknem teljes hosszában eltűnt a férfi húgycsövében, csupán a korong alakú töve látszott ki, rajta a felirattal: Kulcskirály.