Napozó, 2005
Először 30 évesen voltam a Széchenyi Fürdő napozóteraszán. Mondták, hogy van férfi napozó meg koedukált, meg ugye a női, ami kanoknak felejtős. Nagy bátran felmentem a férfi napozóba. Kétoldalt napozóágyak, rajtuk tejfelfehértől négerbarnáig meztelen pasik. Némelyek beszélgettek, mások csak heverésztek, cigiztek, fészkelődtek. És jó párnak állt a farka. El sem tudtam képzelni, hogy én közéjük feküdjek. Mi van, ha nekem is feláll? Ez benne volt a pakliban, mert zsenge kamaszkoromtól nagy gyönyörűséggel bámultam a férfi ivarszerveket. Inkább visszahúzódtam, átslattyogtam a koedukált napozóba. Ahol szintén csak férfiak voltak. Persze, gondoltam, nincs épelméjű nő, aki egyedül idefekszik, hogy mindenki rajta legeltesse a szemét. Esetleg férfitársaságban, de még az sem igen valószínű.
Itt már bátrabban kerestem magamnak helyet, feltételeztem, a koedukált napozóba nem a kaland végett, inkább barnulni jönnek hímtársaim. Leterítettem a lepedőmet és végigheveredtem rajta. Kenni kezdtem magam a naptejjel, elnyújtóztam, behunytam a szemem. Kisvártatva egy meztelen pasas közeledett felém, a mellvédre támaszkodott és nézelődött. Persze a kilátáson túl tekintgetett énrám is, én pedig alulnézetből vizsgálgattam helyes pucuját. Amikor észrevette, hogy rajta felejtettem a szemem, odanyúlt, húzogatta, játszadozott vele. Kész voltam, az én szerszámom is megkeményedett, büszkén ágaskodott. De ciki, gondoltam, ezt most mindenki látja. Felhúztam a combomat, hogy legalább a bejárat felől takarjam, mire a pasas átjött a másik oldalra, hogy ő viszont szabadon láthassa. Benyálaztam az ujjam és nedves ujjbegyeimmel a makkomat kezdtem dörzsölni.
A fickó addigra már szabályszerűen verte a sajátját. Elképzeltem, hogy a forró geci a mellkasomra spriccel, és izzadni kezdett a makkom. Ám barátunk egyszer csak otthagyott, már csak távolodó fenekét láttam, eltűnt a vécéajtó mögött. A küszöbről még hátranézett, hívogatóan intett. Na nem, fogadkoztam magamban, nem fogom egy pisiszagú vécében elveszíteni a szüzességemet! Egy kedves, takaros lakásban, kis beszélgetés, közös fürdés, pár kupica vodka után még talán-talán, de egy fürdőben… Hát ez nem valami igényes. Mondanom sem kell, hogy a gondolatmenet végeztével felálltam és indultam a kis helyiség felé.
Nem is volt pisiszag. Partnerem az ajtó mögött várt, keze a farkán. Mit szeretnél, kérdeztem. Szopni, nyalni, válaszolta mohón. Ó, én is pont ugyanezeket! Hogyan döntsünk? Kő-papír-olló? De ő nem volt vevő a humoromra. Letérdelt elém, egyik kezével benyúlt a fenekembe, a másikat a golyóimra zárta és szájába vette a farkamat. Úgy kezdte szívni, mint egy nagyipari porszívó. Éreztem, hogy ebből pár slukk is elég a boldogsághoz, gyorsan visszaszereztem a tulajdonomat. Most én térdeltem elé és életemben először torkomig nyomtam egy falloszt. Párszor ledugtam a nyelőcsövemen, de aztán, mikor már fulladozni kezdtem volna, inkább ráfektettem a makkot a nyelvemre, úgy fürdettem, nyalogattam, emelgettem, nyálaztam. A férfi hatalmasokat nyögött, én pedig annál buzgóbban munkálkodtam rajta. Ha elélvez, lenyelem, mondtam magamnak, de mikor csakugyan elöntötte szájamat a sperma, kiengedtem, csorogjon az államon, a mellemen, le az álló farkamig. Megrettentem a mennyiségétől, de a végét, amikor már csak szivárgott, azt lenyeltem. Az úriember boldog mosollyal simogatta a hajamat, lehajolt és szájon csókolt. Az adósod vagyok, mondta.
Amikor kijöttünk a vécéből, mindenki minket nézett. A zuhanynál lemostam magamról a társam spermáját, ő megvárt és együtt mentünk az öltözőbe. Harmadnap az ő lakásán találkoztunk és valóban megadta a tartozását. Imádtam szőrtelen, negyvenes testét nyalni-falni, imádtam, ahogy hozzámér, ahogy kielégít, szájjal, kézzel. Pár nap múlva megengedtem, hogy belémhatoljon, mert nagyon szerette volna, de nekem igazából az orál kényeztetések jöttek be. Néha együtt mentünk a napozóba, párszor egy-egy harmadik partnert is felvittünk a lakására. Fél év után azt mondta, beleszeretett egy huszonéves fiúba. Láttam a gyereket, aljas, haszonleső kis gennyládának tűnt. De lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem. Elváltak útjaink és azóta sem tudok róla semmit. Már nem számolom, hány férfi volt a szájamban, de rá még mindig vágyakozva gondolok. Most hatvanéves. Ha szólna, ha írna, ha ezt a cikket olvasva visszaemlékezne rám, én ott folytatnám, ahol 2005-ben abbahagytuk. Hiányzol, Imi.
Hozzászólások