Cikkek idő szerint
2024. 10. (11)
2024. 09. (14)
2024. 08. (13)
2024. 07. (17)
2024. 06. (24)
2024. 05. (16)
2024. 04. (21)
2024. 03. (14)
2024. 02. (16)
2024. 01. (19)
2023. 12. (12)
2023. 11. (14)
2023. 10. (14)
2023. 09. (11)
2023. 08. (27)
2023. 07. (16)
2023. 06. (11)
2023. 05. (16)
2023. 04. (20)
2023. 03. (21)
2023. 02. (6)
2023. 01. (17)
2022. 12. (25)
2022. 11. (13)
2022. 10. (13)
2022. 09. (20)
2022. 08. (32)
2022. 07. (22)
2022. 06. (28)
2022. 05. (17)
2022. 04. (20)
2022. 03. (29)
2022. 02. (17)
2022. 01. (27)
2021. 12. (14)
2021. 11. (26)
2021. 10. (29)
2021. 09. (22)
2021. 08. (32)
2021. 07. (26)
2021. 06. (11)
2021. 05. (18)
2021. 04. (13)
2021. 03. (18)
2021. 02. (13)
2021. 01. (21)
2020. 12. (22)
2020. 11. (15)
2020. 10. (17)
2020. 09. (11)
2020. 08. (20)
2020. 07. (18)
2020. 06. (23)
2020. 05. (16)
2020. 04. (21)
2020. 03. (22)
2020. 02. (18)
2020. 01. (27)
2019. 12. (25)
2019. 11. (14)
2019. 10. (14)
2019. 09. (33)
2019. 08. (31)
2019. 07. (16)
2019. 06. (14)
2019. 05. (11)
2019. 04. (12)
2019. 03. (7)
2019. 02. (13)
2019. 01. (28)
2018. 12. (11)
2018. 11. (16)
2018. 10. (12)
2018. 09. (19)
2018. 08. (6)
2018. 07. (5)
2018. 06. (4)
2018. 05. (7)
2018. 04. (5)
2018. 03. (8)
2018. 02. (3)
2017. 12. (3)
2016. 10. (1)
2016. 01. (4)
2015. 10. (4)
2015. 06. (2)
2015. 03. (2)
2014. 12. (1)
2014. 10. (1)
2014. 08. (1)
2014. 07. (2)
2014. 06. (2)
2014. 05. (2)
2014. 04. (3)
2014. 03. (1)
2013. 07. (1)
2013. 06. (1)
2012. 12. (1)
2012. 08. (2)
2012. 04. (1)
2012. 02. (1)
2012. 01. (1)
2011. 10. (1)
2011. 09. (1)
2009. 07. (6)

kamaszkorom nyara

Törölt felhasználó
Megjelent: 2018. 12. 18.
Nyár volt, a teraszon ültünk:
a két öreg, Andi és én.
A Nap már aludni készült,
elszürkült a nappali fény.

Pista bá mesébe kezdett,
hangja dörmögve szállt felém.
De én csak Andit néztem,
árny volt a csillagok egén.

Éreztem testének melegét.
Arca perzselt, akárcsak én.
Magamhoz húztam, betakartam,
nehogy fázzon a terasz szegletén.

Ahogy hozzám bújt, éreztem
hajának, bőrének illatát,
részeg lettem, pedig nem ittam
illata Ámor nyilaként eltalált.

Aztán csókban forrtunk össze,
megszűnt minden, a külvilág,
nem volt már veranda, dörmögés,
megszűnt számunkra Pista bá.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.






 
Sütiket (cookie-kat) használunk a weboldalunk látogatásakor biztonsági és felhasználóbarát funkciók biztosítására, valamint statisztikai adatok gyűjtésére. További információ: Adatkezelési Tájékoztató