Őszi vers

Ősz van. Kezd hűvösödni,
gombolom be a kabátot lassan.
Hiába kergetném ki a fejemből
egyre csak nálad jár az agyam.
Talán a bús őszi idő teszi,
a borongós nappal, a sötétség,
újra csak látlak s rád riadok fel.

Bárcsak feledném sima bőröd,
melled lágy feszülését mellkasomon.
De nem tehetem!
Szerelmünk izzott az éji homályban,
hasad őrült tamtamot vert
ahogy lüktető öled befogadott,
s egybeforrtunk újra és újra.

Zörren az avar, görgeti a szél,
eső is szitál. Kezd hűvösödni.
Lejjebb húzom fejemen a sapkát.
Milyen lenne most forró tested,
felolvasztaná jeges testem, s én
révetegen lebegnék veled az ágyhoz,
mint a szél ahogy kergeti az őszi avart.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.